Nagyon régóta nem írtam ide, de mentségemre legyen, hogy pörög az élet.
Hétfőn lesz 3 hete, hogy elkeltem. Jelenleg ez a legnagyobb hír. Sajnos ez a közel 3 hét se volt zökkenőmentes, nem mehet nálam semmi se simán.
A fiú abszolút tipikus. Pszichomókusok alaposan kidolgozott elmélete most beigazolódni látszik, holott én nem nagyon hiszek az általánosítgatásban.
Ez az apakép keresgélés valahogy tényleg így van. Ijesztően igaz.
Ezalatt a fél év alatt sok sráccal kavartam, de valahogy mégis egy olyan srác mellett kötöttem ki, aki folyamatosan baszogat, piszkál, sosem mondaná, hogy szép vagyok, vagy csinos. Tipikus rosszfiú, és még iszik is. Ez valahogy apámra volt jellemző fiatal korában, jah... és még most is. Kicsit haragszom is magamra, mert tudom, hogy nagyon fog fájni a vége, mert már most fáj a tudat, hogy lehet, hogy megcsal, kitudja milyen lányokkal beszél, mit csinál velük, találkoznak-e. Mégis, jobban vonzódok hozzá, mint a többi jelentkezőhöz. Női hülyeség, és az élet hatalmas kibaszása velem. Kicsit úgy gondoltam, vagy talán még mindig úgy gondolom, hogy meg tud változni. Lehet, hogy naiv vagyok és lehet, hogy nem így lesz. De ismerjük azt is, hogy ne menjünk ki az utcára se, mert elüt az autó, busz, agyoncsap egy villám, ránk zuhan egy repülő. Semmiben nem lehet biztos az ember. Semmit nem tudhatunk előre. Egy biztos van ebben a kapcsolatban, hogy nem fog örökké tartani, és, hogy én fogok vele szakítani.
Talán szeretünk szenvedni. Talán belénk van programozva.. Mert e nélkül, talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják, miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abba hagyom.
Elcsattantak már az első "szeretlek"-ek is. Én nem éreztem még úgy, hogy ennek itt az ideje, de ő mondta ki először, ezért nem cicóztam. Mégis érzem, hogy valami nincs rendben. Nem tudom mi, de lehet nem is akarom tudni. Lehet, hogy azzal, hogy megtudom, hogy van/lesz/volt más lány rajtam kívül, csak a saját boldogságomat rontom el.
Mégis tudom mennyire hülye vagyok, hogy egy kis boldogságra vágyom.
