"Ha valakit sehogy sem tudsz kiverni a fejedből.. akkor talán ott kell lennie"
Kezdődött így a dolog... November óta téptük egymás idegeit. Én is flörtölgettem mással, ő is csajozott szokásához híven. Aztán beszélgettünk facebookon egyszer és egy őszinte "jaj hiányzol" hagyta el a száját. Lehet, hogy akkor sokat képzeltem bele, de ezt egy kitörésnek fogtam fel és megváltoztatta a véleményemet. Aztán jött a következő hideg zuhany, ami még jobban ráébresztett arra, hogy kell nekem. Ez volt az, hogy mivel sok tantárgyból bukott, nem tudtam, hogy elkezdi e a 2. félévet a suliban. És a tudat, hogy lehet, hogy nem látom többet, vagy csak ritkán, nagyon rossz volt. Akkor adtam be a derekamat Neki. Holnap leszünk egy hónaposak és 2 hetesek. Nem sok, de nála nagy szó ez megcsalás nélkül, úgy, hogy szeret valakit, nálam pedig a hülye függetlenség utáni vágyam miatt fura, hogy az első rossz szava után nem dobtam ki mint macskát szarni. Jól összeválogattak minket az tény. És túl szép lenne, ha minden így maradna még sokáig.
Most boldog vagyok és ez a lényeg. Sokat néztem vissza a múltba az életemben , és mindig próbáltam kitalálni mi lesz a jövőben. Ezt kell(ene/ett) elhagynom ahhoz, hogy a pillanatot élvezni tudjam. De az ember csak akkor tudja élvezni az adott pillanatot, ha azt megéri élvezni, ha megéri minden gondolatodat csak eköré állítani mint valami műholdat. Tudom, lehet, hogy egy kicsit nyálasan hangzik, de ez nem csak a nagybetűs SZ-re vonatkozik, hanem az élet bármely területére.
Hogy ha MOST JÓ, sose gondolkodj azon, hogy másnap reggel mit fogsz gondolni, vagy milyen rossz volt tegnap este. Az ember mindig a saját életét keseríti meg, hagyjuk, hogy a legszebb pillanatok maradjanak a legszebb pillanatok, ne keserítsük meg. Hiába szeret az ember természeténél fogva szenvedni, nincs sok értelme, főleg ha van, aminek tud(na) tiszta szívből örülni. Élj a percben, a pillanatban.
