Egy kis személyes..

Régen írtam már személyes dolgokat, de most megragadom az alkalmat. Kicsit összeszorult a gyomrom, jó és rossz érzések kavarogtak bennem, amikor megláttam egy ismerősöm, barátnőm fényképét, ami a keszthelyi Balaton parton készült.

Fura, most döbbentem rá, hogy egy kicsit ragaszkodom ehhez a helyhez, mármint Keszthelyhez. Csupa fura és rossz élménnyel kezdődött, ezért kicsit keserű szájízzel, de boldogan gondolok vissza erre a helyre.

A történet a következő.

2011 nyarán a barátom bátyjáék nyitottak egy romkocsmát Keszthelyen. Nem sok van, így aki ismeri kitalálja, aki nem ismeri a helyet, sajnos már nem is fogja, mert bezárt, és új hely nyílt a helyén. Durva egy hónapot töltöttünk akkor külön, nem találkozunk sokat. 2-3 napokat, másfél hónapot töltött ott. Ekkor kezdődött minden. Mikor lehetőség nyílt rá leutaztam hozzá, megismerkedtem az ottaniakkal, de igazából nagy ismeretség nem alakult ki, ugyanis, akivel tartottam volna a kapcsolatot, kiderült, hogy (bár szolid hölgyemény vagyok, ez pedig az internet, de kénytelen vagyok így fogalmazni..) egy oltári nagy kurva, és rámászott az én barátomra is....na igen. Nem is ez a lényeg, hanem , hogy elindult a dominó. Hónapok teltek el, és nem tettük be a lábunkat a városba, aztán október-november környékén (a frász se tudja már) elkezdtünk lejárkálni hétvégékre. Egy kis buli, egy kis haverkodás, állati jó hangulat. Minden hónapban legalább egy hétvégét ott töltöttünk, míg nem a főnökékkel is sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, hogy megkértek (és szívesen tettem) , hogy segítsek be, ha van kedvem. Volt, mert ott laktunk, gyakran ingyen fogyasztottunk stb..

Addig-meddig ment ez, míg lefixáltuk, hogy ott fogunk dolgozni a nyáron. 

Június elsejével el is indult a lavina. Sajnos nem sok időt tölthettünk ott, mert bizonyos hatósági okok miatt bezárni kényszerültek a tulajdonosok. Akkorra már nem volt rózsás a helyzet több tekintetben, de találtunk egy másik melót. A Balaton partján egy büfében dolgoztunk...az egyik legforgalmasabban. 2 hónap iszonyat gályázás. De megérte! Nem ám pénzügyileg..úgy nem. De minden más tekintetben. Rengeteg új embert ismertünk meg, sok új élménnyel gazdagodtunk, főleg jókkal.

És ami a legfontosabb : a balatoni bulik felejthetetlenek. Az érzés, amikor az esti 26 fokban szabadtéren egy komplett part áll a rendelkezésedre, lépten-nyomon szórakozóhely, fiatalok, zene, jó társaság, hajnalig bulizás.

Nappal pedig napozás, fürdés.

Igaz, a Balaton nem a Karib-tenger, de társaság nélkül az is csak egy szép hely marad. Mindent az emlékek szépítenek meg. Amikor minden egyes négyzetméterről van valami , amitől mosolyognod kell, de az se baj, ha sírnod. Érzelmek kössenek oda. Nem élnék ott soha, de ha tehetném minden nyaramat ott tölteném! Azokkal , akikkel eddig is!

vége.

Az okostelefon és a puskázás - a modern világ egyik legigazságtalanabb helyzete.

2013. Minden második ember kezében okostelefon a villamoson, buszon, utcán, mindenhol találkozhatunk vele. Valamilyen szinten elhagyhatatlanná kezd válni ez az újítás, amivel amúgy szerintem semmi probléma nincsen, amíg át nem üt egy olyan dologba, hogy aki nem birtokol egy ilyen tüneményt, hátrányba kerül. Legyen ez a serdülő korosztály igazságtalan cikizése azokra irányulóan, akiknek a szülei nem olyan tehetősek hogy megvásárolják, vagy a főiskola (vagy gimnázium), amikor már puskázásra használják.

Engem az utóbbi érint. Nagyon mélyen, így úgy gondoltam kicsit kivesézem ezt a témát. 

A felsőoktatásban tanulok. Kisebb zhk-nál vagy egyéb dolgozatoknál tapasztaltam csoporttársaim körében hogy mennyire előnyben vannak, de addig nem is zavart igazán, amíg ez át nem fordult abba, hogy a jegyeim, a további tanulmányaim függnek tőle. 

Bevallom őszintén, nem tanultam meg én sem 100%-osan az anyagot, de egy 40 fogalmas fogalomtár esetében engedtem meg magamnak azt, hogy puskát készítsek. A régi, ósdi, papírfecnis trükkel.
Törtem is a fejem rendesen , és mindenhez képest -úgy, hogy a puskámat nem tudtam használni- elég sok válaszra magamtól, kútfőből tudtam a választ. Boldog is voltam....egészen addig, míg nem megjöttek a vizsgaeredmények e-mailben. Láttam, hogy megbuktam. Nem értettem természetesen, de aztán megnéztem, kinek hanyas lett, majd rájöttem, igen, mindenki aki okostelefonnal rendelkezik átment, én ,és még 2 sorstársam nem.

Nyilván elgondolkodtam, hogy tanultam, tudtam is , egy 2est simán összekaparhattam volna, aztán rájöttem. A tanárnő, aki még a vizsga előtti órákon bejelentette, hogy kétes válasz esetén is ad részpontot úgy tűnik mégsem tette. Hogy miért? Szerintem a puskázó csoporttársaim túlzottan nagy "tudása" nem adott okot arra, hogy a maradék szerencsétlennek elfogadja azokat, amit a többi tudott. Biztosan iszonyatos lustaságra, nemtörődömségre, vagy a frász tudja mire következtetett. Így nem kaptam részpontot, mert a többiek olyan jól teljesítettek, hogy úgy gondolhatta, simán megtanulható volt az anyag, így csak mi páran lehetünk ilyen nagyon hülyék.

Nem tehetem meg, hogy okostelefont vásároljak. Lehet, hogy én is puskáznék, de volt ilyenem , míg el nem hagytam, és akkor is papírra írta. Értelemszerűen egy telefonba több adat fér  mint egy kisebb méretű papírra.

Igazságtalannak és borzasztóan elkeserítőnek tartom, hogy a tanárok ennyire nincsenek felzárkózva "technikából".

passz.

Vibrotréning - tapasztalat nélkül, bevetés előtt.

Manapság a nők mindent bevetnek, hogy a lehető legkevesebb mozgással szabadulhassanak meg a létező, vagy odaképzelt röcögős hájacskától. Folyamatosan lustuló társadalomban élünk, ami nem feltétlenül csak a különböző alibinek tűnő edzésmódszereket találja fel folyamatosan, de félő, hogy az az idő is eljön, amikor már a kanalat sem saját kezűleg emeljük a szánkhoz, hanem valami fenomenális robotJuliska vagy Mariska csinálja meg helyettünk.

A nők, amennyire szeretnének megszabadulni fölösleges zsírtömegüktől, annyira lusták is. Természetesen tisztelet a kivételnek. Jómagam sem vagyok egy kitartó forma, mondjuk úgy, hogy beletartozom abba a többségbe, aki sír-rí, hogy fogyni szeretne, beraktároz puffasztott rizsből, műzliből, joghurtból, kefírből, csak, hogy pici lelke megnyugodjon, de a kosárba mindig kerül chips -mert szeretem. Mentségemre szóljon, hogy fitnessbérletre sajnos nincs pénzem, a szivem pedig könnyen túlhajtódik a fene se tudja miért (biztosan a kor teszi.....21 vagyok) így a futást is kilőttem. Kisebbfajta morfondírozás után pedig egy kuponos oldalra tévedtem, ahol, láss csodás, derűs arccal integetett felém egy exrahiperszuper olcsó vibrotréning bérlet. Utánaolvastam, néztem róla videót, majd nyugtáztam magamban, hogy ezt pont a magamfajta bűnlusta nőknek találták ki (persze a sportolókon kívül, akik ezen végeznek kiegészítő edzést) , de lehet akár hasznos is. Olvastam továbbá, hogy egyszerre 20 percnél többet nem lehet ezen a gépen tölteni, mert ugyanis szó szerint kirázza az életet belőlem, így tökéletesnek találtam, hogy egy 10x15 perces bérletet szépen megvásárolok 1.500 kemény magyar pénzért. Most szerintem elhatároztam magam a fogyást illetően.. Igazából 5-7 kg-tól szeretnél megszabadulni, ami ezzel az izével és egy étrendváltással kivitelezhető. Szkeptikusként viszont mégis úgy gondolom, hogy nagyobb súlyfeleslegnél (15+) már abszolút hatástalan, ha más mozgással és étrendbeli változtatással nem jár. Én mindenesetre így előtte állva maximum kuponos kedvezménnyel ajánlom kipróbálni. Hiszen ha hatástalan, akkor maximum 2000 Ft-ot buktunk, de ha hatásos, akkor olcsóból megvolt a kívánt alak, vagy ha az nem is teljesen, akkor a segítség, illetve választ kaphatunk a hogyan tovább?-ra és talán még egy keményebb edzést is könnyebben veszünk ezek után.