Mi a legnagyobb fájdalma egy egykének? Igazából, amíg ez az állapot nem változik, nem érzékelsz "jobbat" addig tökéletesen jó egykének lenni. Tényleg nem kell semmi osztozkodni gyerekként, de most, 22 évesen kezdem látni, mennyire hiányzik valaki, akire mindig számíthatok.
Félreértés ne essék, nem panaszkodom, és az édesanyám mindennél fontosabb nekem, de szembesülnöm kell egy olyan helyzettel, amire nem gondoltam 10 éve, amiről azt hittem, sosem lesz nagybetűs PROBLÉMA és nem okoz majd tényleges fájdalmat. Pedig de.
Szóval ugye a szüleim elváltak bla bla bla.. Apa újranősült és született egy féltesóm, egy húgom... bla bla bla.
Ő most 10 éves, én pedig majdnem 200 km-re lakom tőle, pedig úgy szeretnék az oltalmazó nővére lenni, hogy belepusztulok.
Van ám neki még egy zabinővére. Az anyja előző házasságából..mondjuk ő annyi előnnyel indul, hogy vele él.
Őt tartja testérének, ez biztos. Vajon engem minek tart? Tudja, hogy testvére vagyok, de vajon érzi is?
A szoros kapcsolattartást az anyja akadályozza. Mert egy féltékeny kurva, és nem engedi, hogy az első gyerek is ugyanúgy élvezze, hogy van apja, mint az ő gyereke, akit apám a saját lányaként nevel, így nem nagyon kellett szeretet nélkülöznie.
Évente kb kétszer látom a húgom. Igen, ez nagyon kevés. Minden áldott alkalommal olyan, mintha 10évet öregedtem volna, ő pedig egyre nagyobb.
Szeretnék én lenni az (ugyanis 13 év van köztünk) aki megvédi. Természetben ugyanis ugyanolyan heves, hisztis, önálló és nagyszájú, mint én. Ez a kombináció pedig sok vicces szitut szülhetne, ha lenne rá alkalmam. De nincs.
Nekem az marad, hogy később értesülök, hogy meccse volt, és nyertek. És büszke vagyok rá, de ő nem tudhatja.Tudhatná, de ugye le vagyok tiltva róla.
Mindegy.
Ha nagy lesz, én akkor is itt leszek. És csak remélem, hogy lesz egyszer alkalom arra, amikor valamiért majd CSAK ENGEM keres. :(
