Soha nem adatott meg...

Nekem soha nem adatott meg:

• külön TV a szobámban
• számítógép tinikoromban
• vagány zenelejátszó
• világítós, zenélős cipő
• családi autó
• nyaralás akárhol
• divatos ruhák
• anyagi biztonság
• színházi esték
• repülés
• külföldi nyaralás (egynél többször) - azt az egyet megbecsülöm és őrzöm az emlékét
• hobbik - sosem volt rá pénz, helyette festegettem, rajzolgattam otthon, a saját világomban éltem
• teljes szülői jelenlét - hamar a saját lábamra álltam
• karácsonykor temérdek ajándék a fa alatt - anya minden összekuporgatott pénze és szeretete volt minden apróságban
• fesztiválok

Ezek miatt legalább annyira lábad könnybe a szemem, ha arra gondolok, hogy milyen jó is volt nekem, vagy épp az jut eszembe, mennyit nélkülöztem.
De ez semmi ahhoz képest, hogy mennyit fogok még nélkülözni..és mennyi csalódás ért.
Amíg otthon laktam, anya megoldott mindent. Minden rosszat jóvá alakított vagy legalábbis próbálta és ezt nagyra értékeltem és értékelem a mai napig is.
Most, hogy ezt egyedül vészelem át, sokkal nehezebb. Ez már nem a gyerekkor, amikor gondolkodás nélkül fordulsz segítségért Hozzá. Erősködsz, hogy a saját lábadon állsz, de a lábad még nem fejlett és folyton csak összerogysz. Mint egy kártyavár, úgy omlik minden össze körülötted és fogalmad sincs, mikor érsz célba.
Mikor lesz az, amikor egyenesen előre kell néznem és nem kell erőt merítenem a múltból?
Mikor következik az be, hogy minden elszenvedett rosszból tanulni tudunk?