Magic.

"Ha valakit sehogy sem tudsz kiverni a fejedből.. akkor talán ott kell lennie"

Kezdődött így a dolog... November óta téptük egymás idegeit. Én is flörtölgettem mással, ő is csajozott szokásához híven. Aztán beszélgettünk facebookon egyszer és egy őszinte "jaj hiányzol" hagyta el a száját. Lehet, hogy akkor sokat képzeltem bele, de ezt egy kitörésnek fogtam fel és megváltoztatta a véleményemet. Aztán jött a következő hideg zuhany, ami még jobban ráébresztett arra, hogy kell nekem. Ez volt az, hogy mivel sok tantárgyból bukott, nem tudtam, hogy elkezdi e a 2. félévet a suliban. És a tudat, hogy lehet, hogy nem látom többet, vagy csak ritkán, nagyon rossz volt. Akkor adtam be a derekamat Neki. Holnap leszünk egy hónaposak és 2 hetesek. Nem sok, de nála nagy szó ez megcsalás nélkül, úgy, hogy szeret valakit, nálam pedig a hülye függetlenség utáni vágyam miatt fura, hogy az első rossz szava után nem dobtam ki mint macskát szarni. Jól összeválogattak minket az tény. És túl szép lenne, ha minden így maradna még sokáig.

"Az ujjlenyomatunk minden életen ottmarad, melyet megérintettünk."

Most boldog vagyok és ez a lényeg. Sokat néztem vissza a múltba az életemben , és mindig próbáltam kitalálni mi lesz a jövőben. Ezt kell(ene/ett) elhagynom ahhoz, hogy a pillanatot élvezni tudjam. De az ember csak akkor tudja élvezni az adott pillanatot, ha azt megéri élvezni, ha megéri minden gondolatodat csak eköré állítani mint valami műholdat. Tudom, lehet, hogy egy kicsit nyálasan hangzik, de ez nem csak a nagybetűs SZ-re vonatkozik, hanem az élet bármely területére.
Hogy ha MOST JÓ, sose gondolkodj azon, hogy másnap reggel mit fogsz gondolni, vagy milyen rossz volt tegnap este. Az ember mindig a saját életét keseríti meg, hagyjuk, hogy a legszebb pillanatok maradjanak a legszebb pillanatok, ne keserítsük meg. Hiába szeret az ember természeténél fogva szenvedni, nincs sok értelme, főleg ha van, aminek tud(na) tiszta szívből örülni. Élj a percben, a pillanatban.

Személyiségteszt - Jung - Myers-Briggs típuselmélet (MBTI)

Nagyon érdekelnek az ilyen személyiségelemzős dolgok, a horoszkópot sem a napi teendők, vagy az aktuális szerelmi helyzet miatt szeretem. Egyszerű. A különböző jegyekre vonatkozó személyiségjegyek érdekelnek. Lehet, hogy gyengeség, nem tudom, de segít kicsit szembesülni magammal, erősségekkel, gyengeségekkel egyaránt.

Most pedig rábukkantam erre a Jung - Myers-Briggs típuselméletre.  Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az állam is leesett. Igen, mindent aprólékosan elmond Rólam. Jó, persze nem lehet az embereket 16 féle csoportba osztani, de valahogy mégis. Ennél pontosabb jellemzést még sosem kaptam magamról !

Szóval próbáljátok ki mindenképpen!

Jung - Myers-Briggs típuselmélet (MBTI) 

is it love or is it art?

Nagyon régóta nem írtam ide, de mentségemre legyen, hogy pörög az élet.

Hétfőn lesz 3 hete, hogy elkeltem. Jelenleg ez a legnagyobb hír. Sajnos ez a közel 3 hét se volt zökkenőmentes, nem mehet nálam semmi se simán.

A fiú abszolút tipikus. Pszichomókusok alaposan kidolgozott elmélete most beigazolódni látszik, holott én nem nagyon hiszek az általánosítgatásban.

Ez az apakép keresgélés valahogy tényleg így van. Ijesztően igaz.

Ezalatt a fél év alatt sok sráccal kavartam, de valahogy mégis egy olyan srác mellett kötöttem ki, aki folyamatosan baszogat, piszkál, sosem mondaná, hogy szép vagyok, vagy csinos. Tipikus rosszfiú, és még iszik is. Ez valahogy apámra volt jellemző fiatal korában, jah... és még most is. Kicsit haragszom is magamra, mert tudom, hogy nagyon fog fájni a vége, mert már most fáj a tudat, hogy lehet, hogy megcsal, kitudja milyen lányokkal beszél, mit csinál velük, találkoznak-e. Mégis, jobban vonzódok hozzá, mint a többi jelentkezőhöz. Női hülyeség, és az élet hatalmas kibaszása velem. Kicsit úgy gondoltam, vagy talán még mindig úgy gondolom, hogy meg tud változni. Lehet, hogy naiv vagyok és lehet, hogy nem így lesz. De ismerjük azt is, hogy ne menjünk ki az utcára se, mert elüt az autó, busz, agyoncsap egy villám, ránk zuhan egy repülő. Semmiben nem lehet biztos az ember. Semmit nem tudhatunk előre. Egy biztos van ebben a kapcsolatban, hogy nem fog örökké tartani, és, hogy én fogok vele szakítani.

Talán szeretünk szenvedni. Talán belénk van programozva.. Mert e nélkül, talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják, miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abba hagyom.

Elcsattantak már az első "szeretlek"-ek is. Én nem éreztem még úgy, hogy ennek itt az ideje, de ő mondta ki először, ezért nem cicóztam. Mégis érzem, hogy valami nincs rendben. Nem tudom mi, de lehet nem is akarom tudni. Lehet, hogy azzal, hogy megtudom, hogy van/lesz/volt más lány rajtam kívül, csak a saját boldogságomat rontom el.
Mégis tudom mennyire hülye vagyok, hogy egy kis boldogságra vágyom. 

Supernatural / Odaát 6. évad 6.része - You can't handle the truth - nem állhatom meg, hogy ne kommentáljam...

A bejegyzés nyomokban SPOILERt tartalmazhat.

Tudom, tudom nem szép dolog nagy fan létemre egy héttel később megnézni a következő részt, no de így alakult sajna. Otthon voltam előző hétvégén és akkor nem ez volt a legfontosabb. Na de most...

Igazából a legfontosabb momentum és gondolat amit kiragadnék ebből a részből, és úgy összesen az egész évadból, az a népgyűlölet Sam iránt.

Biztos nem vagyok egyedüli kivétel, de az ismeretségi körömben sajnos nem találkoztam még olyannal aki ne kifejezettem negatívan élné meg a "fura Samet".

Kicsit lehet, hogy túlzottan nem értek egyet velük, tudom, hogy több Dean-fan van az egész világon, mint Sam-fan. A kezdetektől jobban szerettem Samet. Kicsit talán bele tudtam képzelni magam az elnyomott és hülyének nézett kistesó szerepébe.

Most, hogy férfivá érett a karakter, hogy olyan lett, olyan tud lenni mint a testvére volt az első 4 évadban, rögtön közutálat tárgya lett.

De miért? Bobby, Dean, Cas és persze Sam is ott volt, amikor eldöntötték, hogy beugrik abba a bizonyos ketrecbe. Tudták, hogy 2 lehetőség van : vagy sosem tér vissza, vagy ha visszatér, akkor biztos nem a régi szende kis Samként. 

Nekem kifejezetten tetszik amit látok. Izgalmat visz a sorozatba, kicsit sejtelmes... Mégsem értem miért kell ezért a kerekter megutálni. Deant senki nem utálta, mikor ilyen volt. Az vagány volt... Kedves sorozatfüggő barátaim! Ez van, ne bosszankodjatok, ne szidjatok senkit. Üljetek és élvezzétek amit láttok!!!

;)

The show must go on!

Bármi jön, bárhogy alakul, bármi volt : THE SHOW MUST GO ON! (A shownak folytatódni kell!)

Sokszor érzi úgy az ember, hogy ez most az utolsó csepp a pohárban, ennyi volt az élet, soha többé nem jöhet jó és, hogy feladod. Igen, ennek pontosan így kell lennie ahhoz, hogy rájöjj arra, hogy te sokkal jobb vagy annál, hogy ezen törd a fejed és sokkal jobbat érdemelsz annál, hogy ostorozd magad. Azt hiszem a legaktuálisabb téma ilyen esetben majdnem mindig pasiügy. Persze van kivétel, nem kevés, de ez csak erősíti a szabályt.

Néhány órával ezelőttig én is úgy gondoltam, ennyi volt. De szerencsére rájöttem, hogy nem. Nem volt kettőnk közt se jó, se rossz kimondva, éltem itt a nagy bizonytalanságban. Továbbléptem. Ezentúl Ő csak egy játékszer, amit az ember kedvére firkál össze, játszik vele. 

Ilyenkor a legjobb arra gondolni, hogy ha neki nem kellettél akkor azt egyedül ő bánhatja ;))) Hiszen ez így is van. Az utolsó betűig igaz. Te egy érték vagy, egy kincs, egy egyéniség, egy külön világ. Ha a te világod neki nem kell, akkor ő lesz szegényebb egy élménnyel. Te pedig mész tovább és kereső tekintettel fürkészed a többi tekintetet, hogy ki néz vissza úgy rád, hogy megakad a tekinteted, visszanézel rá, a szád sarkába harapsz és rákacsintasz: JÖVÖK!

az együttélés hátulütői

Igazából együttélésünk eddig viszonylag zökkenőmentes. Leginkább a takarítással vannak problémák. Vagyis a nemtakarítással. 

Íme egy kis útikalauz összeköltözni kívánó barátnőknek:

A legfontosabb az, hogy mindenki alapvetően legyen felelős a saját szobájáért. Jó, ez így evidensnek tűnik, de mégsem az. Ha mondjuk úgy laktok együtt, mint mi. Ketten egy nagyobb szobában és a másik kettő két kisebben külön, akkor ez úgy néz ki, hogy amelyik leányzó/úriember nem takarít, egy idő után (jobb esetben) hülyén érzi magát. És ha vendégek jönnek, csak az ő szobáját kell takargatni. Egymás szobájára sose szóljatok be! Csípős megjegyzéseket lehet tenni, de ne utasítsátok takarításra, mert csak felesleges ellentétet szül. Amíg a szobáján belül hagyja a mocskát, addig titeket az nem érint.

Viszont. Ha ez a hanyagság már nem csak a saját szobá(k)ra terjed ki, akkor ott viszont baj van. Nálunk is így van ez. Elterveztük, hogy mindenki rögtön elmosogat majd maga után, így nem fog gyűlni a mosatlan. Ez kb. 2 napig így is működött, aztán be kellett látni, hogy mindig kell lenni egy önkéntesnek, aki feláldoz 10 percet az életéből, hogy szép legyen a konyha. Beosztást abszolút felesleges csinálni, mert az megdől és csak veszekedés forrása. Ha meg tudtok abban egyezni, hogy egyszer te, egyszer a többiek mosogatnak akkor nem lehet baj. Viszont, ha ismét akad valaki, akit ez egyáltalán nem érdekel, a szennyest csak halmozza, házimunkát pedig nem végez, akkor ott közösen kell lépni. Ki is oszthattok neki egy kis munkát, megtagadni nem fogja, mert biztosan tudja magáról, hogy nem csinál semmit! Tehát ha máshogy nem csinálja, meg kell neki mondani, hogy mit és hogyan.

Mindenképpen legyetek egymásra tekintettel az esti órákban. Ha valakinek úgy van órája, hogy hajnalban kel, ne bömböltessétek a zenét sokáig, ne zavarjátok. Hiszen ha legközelebb nektek lesz koránkelés, vagy veled fordul elő, hogy le szeretnél feküdni, neked sem esik jól ha zavarnak. Ez ezzel jár (sajnos).

A tökéletes együttélésnek nincsen receptje. Ha meg megy, ha nem nem. Alkalmazkodni kell egymáshoz, ez a legfontosabb. És ha a másik kéri, hogy halkítsd le a zenéd, vagy elmosogatnál? vagy, hogy ne égesd a lámpát, akkor ne ordítsd le rögtön, hogy mit parancsolgat, hanem gondolj bele, hogy lehet hogy ő is szeretne zenét hallgatni, de nem hallja a tiédtől, ő már sokszor elmosogatott, de te még alig, vagy tekintettel van arra, hogy mekkora villanyszámlát kaptok majd. :)

Sok sikert!

Nomádétel.hu - a fejedelmi ételfutár!

A nomadetel.hu egy viszonylag új keletű dolog,de nem kizárt, hogy találkoztál már vele!

Ez egy abszolút különleges konyha, ami régi (értsd : ezer évre visszamenően bizonyított létezésű) magyar ételek készítésére specializálódott.

Rendelés csak online, étterem nincsen. 

A konyha legkülönlegesebb és szerintem legínycsiklandóbb ételei közé tartozik a Töki pompos és a Horka. De persze a levesek és desszertek is abszolút kifogástalanok.

A töki pompos ránézésre olyan mint a pizza. Az is előfordulhat, hogy találkoztál vele, rendezvényeken, sátorból árulták. Azonban ez még attól is eltér. Nem csak abban, hogy a megszokott négyzet alak helyett itt kör alakot kapott, hanem a feltétet nem utólag pakolják rá, hanem azzal együtt sütik meg. Így az ízek még jobban összeérnek és az eredmény még finomabb lesz.

De nem is szaporítom tovább a szót. Ha egy kiadós ebédre vágysz különleges, és nem utolsó sorban magyar ételekből, akkor a legjobb helyen jársz ha kattintasz és rendelsz. :)

 

összesítsünk.

Hát... ismét eltelt egy hét. És egy újabb már el is kezdődött. Eseménydús volt, nem mondom. Lehet, hogy csak az eleje lesz ilyen? Nem hinném, hogy unalmas lenne a főiskolai élet. Egyelőre nem is az.

A sok ismerős és barát, a sok haver új ismeretség mind-mind olyan lehetőség ami annyira új és annyira élvezem, hogy el sem tudom mondani. Ha csak annyi valakivel a kapcsolat, hogy egy "helló"-t ellövünk ha összefutunk a folyosón már az is jó. A sima "helló"-sokkal együtt jó sok ismerősöm lett. És büszke vagyok magamra, mert önmagam tudok lenni már most, már az elejétől.

Reggelente nekem kell a legkorábban kelni, mivel én vagyok egy órányira a sulitól. Ma (hétfőn) például 3/4 6kor kellett kelnem, de már 07:08ra a Keletinél voltam. Van, amikor több, mint fél óra az út a 20assal. Abszolút kiszámíthatatlan. Kicsit megvisel a dolog, mert otthon nem kellett ilyen korán kelnem szinte soha. De Szidivel mindig találkozunk az óra kezdete előtt fél órával a Móriczon. Megreggelizünk, ő elszív egy cigit, találkozunk a többiekkel és bevonulunk órára. Így jók a reggelek. Az sem igazán rossz, hogy fiútöbbség van. Nem tudom pontosan mennyien vannak, de szerintem többen, mint egy átlagos közösségben. Persze nem vagyok az összessel jóban, de a lényeggel, a maggal, a haverokkal igen. Sosem szerettem nagyképűsködni ezzel, de az is biztos, hogy még sosem jegyeztem meg ezt. De olyan fura, hogyha egy fiúval kezdek jóban lenni, akkor az egy idővel mássá alakul át. Nem feltétlenül szerelemmé, vagy ilyesmi, de mindenképpen valami extrás dologgá. Ezt észrevettem sokukon. Pedig nem vagyok éppen aki ezt figyeli, de ma Zoli is elszólta magát, hogy sok hódolóm van... Igen?? Hol vannak??

Ja igen. És a legjobb és egyik legerősebb elvem van megdőlőben. Az, hogy fiú és lány között nem lehet barátság. Ez szerintem a gimiben alakult ki, mert nem sok új ismerőssel érintkeztem, aki barát lehetett volna. Itt viszont most van egy aki nagyon haver-szagú, Zoli. És tök jó :) Csini srác (egyesek szerint a csinos szót fiúra nem használjuk. Ez szerintem baromság. Vannak csinos fiúk.), helyes is, és tök jól elvagyunk. De majd meglátjuk :D

A hétvégén otthon voltam. Lehet, hogy valami a házban van, vagy a lakás negatív,de sosem stimmel teljesen a dolog, ha ott vagyok. Össze is vesztünk anyával, amit nem akartam, meg mindig utálom ezt. Főleg így, hogy már "nem is lakom otthon". Sajnálom, ha megbántom, de nem direkt van és szerintem ő se direkt bánt meg. Az elválás megint nehézkes volt. Itt pedig a mai nappal újra elkezdődött egy hét.

Bár nem túl fényesen.

Mint kiderült, drága rózsaszín ködös hősszerelmesünk egy elég gyerekes tettre szánta el magát tegnap este. Ezzel pedig hatalmasat süllyedt a szememben. Felvette Szidit msn-re és kifaggatta, hogy én mit gondolok róla, miket mondok. Nem tudja miért nem reagálok és meddig váratom még... Álljon meg a nászmenet! Egy fiúnak igazán le kellene venni, ha egy lány nem reagál a hősszerelmes utalgatásaira >ÚGY< vissza, akkor valami nagyon nem stimmel. Szeretem őt, különleges embernek tartom, és a kapcsolatunk is különleges, mert újat adott, hogy van ilyen lány is a Földön, mint én... mert eddig nem nagyon találkozott olyannal,aki jót nevet Babi nénin, aki tud bolond lenni, de lehet vele nagyon komolyan is beszélni. Tudom, mert többször a tudtomra adta a dolgot, és én is észrevettem, hogy ez valami más. Elmentünk moziba, randiztunk, de nekem valami hiányzott. Ezt következő alkalommal meg is beszéltük, ő mégis azt várja, hogy az ölébe ugrok. Ezzel mind nem lenne semmi probléma, ha nem tette volna azt amit múlt este tett. Így már ő sem olyan nekem, mint aki volt.

Hát. Egyelőre ennyi. :)

Budapest, Budapest...

Mióta felköltöztünk nem is tudtam írni, ugyanis nem volt internetünk egészen tegnapig. Néha eljártunk a Burger Kingbe, vagy a WestEndbe kockulni, de akkor csak a legeslegfontosabb dolgokat nézegettem. Most itt vagyok. Visszatértem. Új élet, új kezdet. Itt, Budapesten.

Ez persze nem változtat a tényen, hogy bennem miskolci szív dobog és még mindig a DVTK a csapatom, hiába lakom újpesten :D

Alig várom, hogy hazamehessek :) Jövőhéten Broadway fesztivál lesz, amire eddig minden évben el akartunk jönni, egyszer sikerült is, de most, hogy itt vagyok annyira nem izgat a dolog. Inkább hazamegyek. Anya is hiányzik, Manó is hiányzik, a szobám is hiányzik, a városom is. Így lesz jól. Nem tehetem, hogy nem megyek. :) MEGYEK :D 

Az élet itt...jó, szabad, új és nagyon élvezem. Egészen más, mint amire számítottam. Azt hittem megállás nélkül mászkálunk majd ide-oda. De nem. Csak ha muszáj. Ma pl. megyünk majd Zsuzsival a DM-be, a Sparba, elmegyünk az Árpádba és a Skálába gumicsizmát nézni. Bár azon sem lepődnék meg, ha elvitték volna az összeset. Tegnap óta megállás nélkül esik a kurva eső. Én pedig szeretnék gumicsizmát. Valami szépet.

A lakás jó. Belaktuk már. Az együttélés eddig zökkenőmentes. A suli pedig : WÁÁÁÁ!!!

Én nem is gondoltam volna, hogy ez így lesz. Hihetetlen. Annyira jó. Egy nagy csapat az egész és ez azért lehetséges, mert nem vagyunk sokan. Egy 300as előadót nem töltünk meg teljesen Rsz-esek, Nsz-esek, Üsz-esek. Így a csapat nagyja ismeri egymást :)

Most volt az első ÁVF NITE csütörtökön. Ütött.És mivel én olyan kedves vagyok, így megengedtem, hogy Geri és Zoli itt aludhasson, mert hazamenniük elég macerás és szinte lehetetlen lett volna hajnalban. Ja meg persze Szidi. Szidi semmit nem hozott magával az estére, mer nem tudta, nem sejtette, hogy aludhat itt... Haza meg nem tudott menni, mert az apukája dolgozott és kulcs nem volt nála. Tehát : mindent én fizettem, ruhákat én adtam, pénzt is adtam neki.. :D nem azért, én nem sajnálom ha van, de nekem sincs sok. De megígérte, hogy visszaadja. Ja meg bugyit és zoknit és felsőt is adtam neki, de ő valahogy furcsa volt... Nem tudom miért.

Na egyelőre ennyi :)

Miről álmodik a lány...

Rég nem volt már olyan igazán személyes hangvételű bejegyzésem. Szóval most kicsit lelkizek. Vagyis nem is igazából lelkizés,de mégis. Most ez nyom ott bent.

Számoljunk bő egy héttel, amit "idegen" társaságban töltöttem. Ugye ott volt a gólyatábor, illetve a beiratkozás. Fura volt Nekem, mint kevésbé gyakorlott hódítottnak, hogy ezalatt az egy hét alatt ketten is megkörnyékeztek. Ebben persze semmi rossz nincs. Sőt, örültem neki. De a sok egyedüllét előhoz egy olyan állapotot, amikor az ember talán többet képzel egyes szavakba, tettekbe. Pedig nem vagyok ez a típus, egyáltalán nem. Mindig próbálom a valódi okokat keresni, a valódi szemszöget is vizsgálni. Sosem tulajdonítok sokkal többet a dolgoknak, de van, amikor becsúszik egy-egy hiba a gépezetben... vagy nem tudom.

Nem említenék neveket a történetben. Legyen az egyik X, a másik pedig Y.

X a gólyatáborban udvarolgatott... ha lehet még ezt az ócska szót használni a mai fiúk csajozási módszereire...

Persze a dolog nem volt ellenemre, de észrevettem rajta, hogy az a bizonyos énem, ami a fiúk felé közöl egyfajta ... hát nem is tudom, van egy ilyen fura tulajdonságom, amibe ha a fiú nem tud, nem mer belelátni, akkor azt hiszi, hogy elutasítom. Szóval észrevettem rajta, hogy ő ezeket nem tudta dekódolni... tehát lehet, hogy ebből a szempontból nem ő a megfelelő személy, ha ezeket nem veszi...

Viszont Y. A beiratkozás után a Feneketlen tónál dumálgattunk és tök aranyos volt, meg volt közös téma. Aztán bejelöltem fészbukon, miért ne ?! Aztán msn-en beszéltünk egy csomót és annyira összecsiszolódtunk, olyan sok közös téma, meg tud dekódolni és tetszik neki amit hall, jelen esetben olvas... és tényleg bókol és levesz a lábamról. Viszont tegnap nem beszéltünk. És ki van neki írva msn-re, hogy 09.09-re lefoglaltak...szép este lesz. Nem igazán tudtam mire vélni, vagy, hogy mire gondol. Tegnap délig fent volt kb, aztán egész nap nem. Remélem azért ma fogunk beszélni... vagy nem tudom. És itt az ok amiért írtam. Hogy tök jó volt, beleéltem magam és semmi. Fiúk xD