Mindenki várja ezt a bűvös számot.Mindenki szeretné úgy megünnepelni,hogy az ünneplés előfutára legyen az előtte álló felnőtt életnek.A felnőtt,szabad és teljes mértékben saját életnek.Én pedig egyre távolabb vagyok magamtól.Távolabb vagyok,mint valaha is voltam.Unalmas az életem.Semmi nem történik velem.Én pezsegni szeretek,bulizni,táncolni és élni.Ehelyett itthon ülök majd,mert nem lesz hozzám méltóan megünnepelve a születésnapom.És ez megijeszt.Az utóbbi pár évemet teljesen átaludtam.Néha felkeltem szárnyat próbálgatni,de ha sikertelen volt visszabújtam a takaró alá.Nap nap után úgy telik el mintha megállt volna az idő.Túl nagy luxusnak tartom átaludni az életet.Nem tudom mit tehetnék..Én várom a sültgalambot,de hova várjam ha nincs leszállópálya?Ha körülöttem nem fogadják szívesen?Mi lesz velem?Végül tényleg meghalok belül.Majd valamit megpróbálok tenni.Ha más nem,egyedül :)Én nem ilyen életre születtem.Nem kockulhatok egész életemben.Nekem pezsgés kell,kell,hogy valaki legyen mellettem akit szintén érdekel ez a dolog.De nincs.Egyedül vagyok az érzéssel.Senki nem akar rajtam kívül bulizni.Na de nem hisztizek.Pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése