eldőlt. :)

Eldőlt :)

Jövőre az Általános Vállalkozási Főiskola Reklámszervező szakmenedzser szakának elsőéves hallgatója leszek. Igaz, ez nem az andragógia. De nem bánom. Sőt... :) 20 pontot emeltek, így Zsuzsi is és én is lecsúsztam róla. De szerintem egyikünk sem bánja. Mit is kellene bánni?? Azt, hogy 2 év után lesz egy szakmánk és akár dolgozhatunk a suli mellett? Az, hogy plusz felvételi nélkül átvesznek bármilyen szakra a főiskolán és viszem a krediteket?... így akár több vizsga alól is felmentést kapok?? Szerintem ebben semmi rossz nincs :) És már ismerek egy lányt, Szidit, meg egy másikat, ő Judit, vele még nem beszéltem. A gólyatábor 21-24ig lesz Csopakon. 20.-án így nem tudok a többiekkel menni bulizni Sajóvámosra... Pedig azok hatalmas bulik.. :( Nem baj... azért a gólyatábor is elég nagy lesz ;) Várom már nagyon. Izgatott vagyok :)

a nagy nap

Azt hiszem életem egyik legfontosabb napja ez a mai. A gyomrom iszonyatos görcsben van...

Igen, ma derül ki, hogy felvettek-e a Kodolányi János Főiskola andragógia szakára. Tudom, hogy a sorsba kapaszkodás mestere vagyok, de a "minden úgy lesz, ahogyan lennie kell" elvem itt most nem segít. Ez most abszolút fekete - fehér. Vagy igen, vagy nem. Ugyanis a jelentkezési lap beadásakor még nem láttam ilyen tisztán a dolgokat és akkor még jobban arra bíztam magam, hogy ha ez nem, akkor a másik és hogy én megoldom úgyis és úgy lesz ahogy lesz. Bánom a pillanatot amikor rálegyintettem arra, hogy 2. helyre beírjam a ZSKF-et. Alacsonyabb volt a ponthatár, de azért nem írtam be, mert messze van Budán... Buta voltam, tudom. De ennek is így kellett lennie. A tavalyi ponthatár 382 volt, a nagy 2009-es pontemelés előtt 358 pont volt... Nekem idén 389 pontom van, ami 7 ponttal több, mint a tavalyi. Lehet, hogy megugorják, de lehet, hogy nem. Tavaly harangozták be ezt a hatalmas pontemelést, mert az érettségik is sokkal jobban sikerültek, könnyebb volt. De ezt én is felfedeztem, amikor a tavalyi feladatlapokat oldottam meg, aztán élesben a sajátomat. Olvasgattam is róla, hogy rosszabbul sikerültek,de félek azért...

Az igazság az, hogy a lelkem mélyén azért reménykedem, vagyis szeretnék reménykedni abban, hogy sikerül(t). Hiszen annyi kudarc ért már önhibámon kívül, hogy össze se tudom számolni. Ezért pedig megdolgoztam. Lehet, hogy nem a legjobb eredménnyel, de pl. a magyarban nem hiszem, hogy az én hibámból veszítettem például a szóbelin. De ez más tészta...

Ha sikerülne, akkor a fellegekben járnék. :)

És bele se merek gondolni, mi lenne ha nem jönne össze. Nem akarom bevonzani a rosszat, de ilyenkor természetes, hogy megfordul az ember fejében ez is. Persze, hogy jövőre újra jelentkeznék, de ... az egy hatalmas kudarc lenne magam előtt. 

11óra múlva ki is derül az igazság.

kötelező nyári nagyilátogatás

Hát ezen is túl vagyok. Sajnos elveszítette azt a varázsát ezek a napok, amikor egész nap kint voltam vagy az udvaron vagy a többi falubeli gyerekkel bicajoztunk, beszélgettünk...

Néhány éve megint kiközösített lettem, de nem értettem miért. A mai napig sem értem. Valahogy ez a városi gyerek - falusi gyere ellentét fennáll.

Na mindegy. Nem akartam túlzottan menni, mert azért egy hét barátok és internet nélkül a döglesztő hőségben inkább kín, mint nyaralás,de anyát se akartam megbántani, meg nehogy az legyen, hogy hálátlan vagyok, meg ilyenek... Szóval elmentünk. Az egyetlen "dolog" ami igazán jó volt a héten az a kiscica, Bono. Annnyira aranyos. Egy kis tündér. Egy rosszcsont tündér. Vittünk neki egy plüss egeret és azzal játszott, nagyon szereti. 

Vittem a laptopot, Trisztánt is, leszedtem a Vad Angyalból 50 részt, kiírtam egy csomó filmet, úgyhogy elvileg nem unatkoztam. Pasziánsz mester lettem ezalatt a pár nap alatt :D

Kell az ilyen is, tudom. De azért más mint 10 éve... :):):)

érett lettem.

Nem is tudom, hogyan felejthettem el beszámolni az érettségiről...

Azt hittem már megtettem, de így cirka 14 nappal utána ideje lenne hírt adnom az eseményekről.

A lényeg a lényeg, 389 pontom van, ami 7 ponttal haladja meg a tavalyi 382-es határt. Nem egy csúcsteljesítmény,de én még mindig hiszek abban, hogy minden úgy történik, ahogyan történnie kell. Az élet túl sors-centrikussá tett. De jó az árral úszni. Ha felvesznek nagyon hálás leszek, ha nem akkor pedig magamba roskadok ez egészen biztos.

Na de a szóbeliről.

Ugye több, mint egy hónap áll a rendelkezésünkre (kb 6hét), hogy felkészüljünk. Persze általában minden az utolsó pillanatban ötlik a fejünkbe. " Jajj, ideje tanulni"

Én egy csini kis beosztást csináltam, amit néhány nap múlva fel is borítottam, de végül is jó szamárvezető volt a magyart és a törit illetően.

Az utolsó napok voltak a legrosszabbak. Hihetetlen nagy stressz halmozódott fel, és minden percben azon voltam, hogy feladom. Főleg a hittant.

Kedd volt az én napom. Az első 5ben voltam szerencsére, így nem kellett többet izgulnom és várakoznom. Nem volt olyan vészes. Magyarral kezdtem és kihúztam a legjobbak közül az egyiket. Egy irodalmi alkotás filmen. Sorstalanság- Kertész Imre- Koltai Lajos. Nagyon örültem. Nyelvtanból a hivatalos és hétköznapi stílus volt a tételem. Az sem volt épp ördöngős, szóval a magyar jól sikerült, így az angolon kívül, hogy őszinte legyek..semmi nem izgatott már. :) De aztán töriből is kihúztam IV.Bélát, fasza forrással és még jobban örültem :) Az angol abszolút siker volt, a hittan pedig döcögött,de megvolt.

A százalékaim a következők lettek:

magyar 83%  (kicsit igazságtalannak tartom, és ha ezen múlik az, hogy felvesznek-e...akkor mérges leszek.)

töri 82% (tökkkkéletes)

angol 94% ;)

hittan 90%

Alapvetően elégedett vagyok, csak kisebbségi komplexusom van a lányokkal szemben. De ez maradjon az én titkom a továbbiakban :)

 

Egy fecskee,egy fecskee nem csinál nyaraat...

Nem írtam egy csomó ideje... Igazából valami miatt kivettem a blogot fentről és elfeledkeztem róla. Hiba. Tudom. De most mesélek egy kicsit. 

Először is Velencéről. Ugyanis ott voltunk az osztállyal nyaralni 4 napig. Kedden mentünk és szombaton jöttünk. A kedd reggel elég húzós volt ugyanis kedves osztálytársunk aki mondta, hogy jön nem jött. Telója ki volt kapcsolva, abszolút elérhetetlen volt. Persze ez így minden számításomat felborította. A másik az volt, hogy Lolly is jött volna,de inkább lebeszélte róla Betti, mert nem fogadták kitörő örömmel a dolgot.

Elindultunk a vonattal. Zötykölődtünk Füzesabonyig, majd ott átszálltunk (természetesen hajszál híján lekéstük a csatlakozást) majd Pestig meg se álltunk. Ott a Keletinél le a metróhoz, ahol a szakaszjeggyel és vonaljeggyel némi incindensünk volt, de megoldottuk és ennek hála a KFC-ben ebédeltünk, a fiúk pedig szokás szerint kocsmáztak egyet.

A Déliben késett kicsit a vonat, de megvolt. Mikor már kemény 1 órája utaztunk kivert a víz, hogy rossz vonatra szálltunk. Ezt így Kápolnásnyéken. A köv. állomás volt Velence.

Leszálltunk. Elhűltünk a nagy semmin és elfoglaltuk a szállást, ami egész jó volt. Sőt. Nem sokkal később Tanár úr mondta, hogy menjünk Székesfehérvárra bevásárolni. Persze kaját nem vettünk... Arra senki nem gondolt, mindenki az esti bulira hangolt. Az első bulinkra. Hát igen jól sikerült. A vége egy (fél)meztelen fürdőzés lett a tóban. Szabó (aki nem fürdött) megpróbálta a ruhákat ellopni,de végül letette, össze-vissza... Miközben mi kerestük egy fószer fejlámpával kukkolta a seggünket és a fiúk úgy mentek oda hozzá, hogy nem kéne ( drágaszágaim *.*).

A második nap nehezen indult. Ahogy letettem a fejem este, úgy aludtam el,de a reggeli miatt korán kellett kelni. Ugyanis 8tól 10ig van reggeli.

Jött a nagy megdöbbenés, hogy 550 Ft-ért e2 db zsemlét, egy kis kocka vajat és dzsemet kapunk. De persze megettük. Már nem emlékszem milyen érdekesség történt a nap folyamán,de valószínűleg fürödtünk és napoztunk. A fürdés (főleg tóban) a kedvencem. Szerintem valami vízi élőlény lehettem előző életemben :)

Az este nagyon különleges volt. Maradjunk annyiban, hogy extra megható, bensőséges és sírós volt. Ez pedig mindenkire kiterjedt. Olyan kapcsot kötött közénk, olyan fonalat kötött körénk, hogy ez örök. A mi titkunk.

Másnap Székesfehérvárra mentünk városnézni, kirándulni, egy kicsit kimozdulni. Döglesztő hőség volt. De jó volt végülis. Betértünk egy templomba és elimádkoztunk egy Miatyánkot, nagy körben állva, majd énekeltünk sárgakönyves énekeket és wáááh, nagyon durva volt :) 

Mikor "haza"értünk első utunk a tóba vezetett, majd ismét kezdetét vette a buláj :)

Az utolsó napon voltak kisebb nagyobb kiborulások, de a csúcspont a vízibicajozás volt. Nagy élmény volt. Ugráltunk felszabadultan. Nagyon jól éreztem magam akkor is. És egy félelmemet is sikerült legyőzni :)

A másnap keserű volt. Haza kellett jönni. A vonaton el is sírtam magam Pest felé tartva. Olyan végleg lezárósnak tűnt ez a dolog. Persze csak rajtunk múlik, hogy tényleg lezárjuk-e. Holnap megyünk Ng-hez filmezni. És még megyünk Mályiba vagy Nyékre egy nagy bulájba nyárzáróként. Szóval Egy biztos. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon fognak hiányozni. Az életem részei voltak 8 hosszú éven keresztül. És sajnos nem könnyű megválni tőlünk. De nem is kell.. ;)