Kicsit ijedten indultam neki a dolognak, féltem tőle. Féltem kicsit a sok új embertől, féltem, hogy szívatni fognak minket. De amikor átutaltam azt a bizonyos 15ezer forintot már nem volt visszaút :) És az utóbbi idő egyik legjobb döntése volt, hogy elmentem.
Tartottam attól, hogy hogyan fogok barátkozni. Elvégre is 8 éven keresztül erre nem gyakran volt szükség, hiszen az osztálytársak, barátok ott voltak mindig. Annyira örültem, hogy sok új embert ismertem meg. Nem volt senki lenéző, nagyképű. Szerintem mindenki egy skálán mozgott, hiszen nem is ismertük egymást. A vonatúton volt az első megpróbáltatás, amikor az előre megismert emberektől el kellett szakadnom és megkeresni azokat, akiknek szintén a 8as a számuk. Egy lánykérő verset kellett írnunk.
Ezt követően a rengeteg ismeretlen arc bezsúfolódott egy vagonba, majd megtanultunk indulókat.
ÁVF-esek vagyunk mi fasza gyerekek. Ééértünk csörögnek a vodkás üvegek. Ééés az egész világ tuudja, hogy az ÁVF-nél nincsen JOBB JOBB JOBB
Illetve a tábor meghatározó része volt a
Niiiiincseen hangoootok ! - NINCSEN HANGOTOK!Miután megérkeztünk és elfoglaltuk a helyünket megismerkedtünk a csapatunkkal. Ugyanis 10 csapatra osztottak minket és szívből örülök, hogy nem osztottak hozzám olyat, akit ismerek. Pl.:Szidit vagy Ildit. Én a Puerto Rico csapatban voltam, ami Ádámnak köszönhetően Costa Ricára változott :D Ez úgy történt, hogy a plenáris plafonjára az össze csapat, azaz ország zászlaja ki volt téve. Ádám a miénk alá állt, szívére tette a kezét és így szólt : Ó, Costa Rica... Nem, Ádám az Puerto Rico. Hát így történt. Nagyon nagyon jó csapat voltunk :)
A feladatokat most nem részletezném. Ez maradjon a nagyközönség előtt titok, de annyit elárulok, hogy nem az a tipikus "szívassuk halálra a gólyát" tábor volt. És a részünkről sem csak a piálásról szólt. Alkoholt hivatalosan csak este 8 után lehetett inni, bünti járt annak aki előtte tette, de erre csak az első nap volt példa. Azért nem lehetett és nem is ittunk, mert a szervezők hónapokig tervezték, szervezték a tábort, és tiszteletlenség lenne részegen átfetrengeni a feladatokat, vagy éppen részt sem venni rajtuk. Így volt jó. Volt ivós feladat sok, volt vetkőzős feladat is. De nem aláztak minket és a társaság is felejtetetlen volt.
Kicsit megint elérzékenyültem a végén, aztán rájöttem, hogy nem kell, nem kell úgy, mint Velence után, hiszen ez nem valaminek a vége, hanem a kezdete :) És nagyon úgy néz ki, hogy jól fogunk szórakozni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése