Mindig a rendőrt kell utálni

Ahogyan Kijevben folynak a harcok, a képek, videók az egész világot bejárják. Ezeken a fotókon maszkos tüntetők, védtelen civil emberek és rendőrök vannak. A sajtó és a civil fotós is szereti megörökíteni a szélsőséges pillanatokat, ahogyan a gomolygó füstben kitűnő alakok a szabadságukért harcolnak, vagy éppen egy gonosz rendőrt, aki az "ártatlan" civilt veri gumibottal.

De álljon meg a menet kicsit.
A rendőrök bizonyos rétegekben közutálat tárgyai, mert vagy a túlkapások, vagy korrupció miatt kerülnek egyszer-egyszer az előtérbe. Arra persze senki nem gondol, a rendőrgyűlölő huligán sem, hogyha betörnek hozzá, vagy a családtagjait bántják, kirabolják, akkor hova fordul, az a szerv pedig megteszi, amit tennie kell és jobb esetben időben meg is oldja az ügyet.
Hogy miért utálják őket? Ez olyan, mint a Family Guyban Stewie, aki gyűlöli és legszívesebben kinyírná az anyját, Loist, miközben élvezi, ha kényeztetni, ha enni kap tőle, vagy szeretet kap. Utálni kell valakit, mert különben semleges leszel és nem tartozol sehová. Márpedig abba a kézbe harapni, ami ha nem is enni ad, de megvéd adott esetben, undorító.
Persze a kijevi események egyes felületeken előhozzák az itthoni, 2006-os eseményeket, ahol a rendőri túlkapás divatos kifejezéssé vált. Túlkapott a rendőr, mert gumilövedéket lőtt ki, túlkapott, mert elnáspángolta a tüntetőt gumibottal. Persze a rendőrök szempontjából kevesen ismerik a történetet, és még annál is kevesebbeket érdekel egyáltalán, hogy ennek mi is a háttere.

Akkor elmondom, hogy gyerekként hogyan éltem meg, amikor az apámat 2006-ban felvezényelték Pestre.

Felhívott, hogy megy. Felhívott és elmondta, hogy a műszakja után szóltak neki, hogy van 1 órája, hogy szerezzen egy kis hideg élelmet és menjen vissza a kapitányság elé. Ott egy buszba tuszkolták őket, és felhozták a fővárosba. Napokig aggódtam érte, naponta beszéltünk és én csak néztem a TV-ben a közvetítéseket és az apámért reszkettem. Volt egy este, az MTV székház "ostrománál", amikor nem hívott. Hívtam, de nem vette fel, aztán nem is hívtam többször, mert gondoltam dolga van , és hív, ha tud. Persze hívott szerencsére, de fura volt. Fura volt miután hazajött. Napokig aludt és alig ismertünk rá. Aztán persze egy kis idő elteltével megkérdeztem tőle, hogy mi volt. Nem mondott sokat, de az épp elég volt, hogy ne akarjak többet tudni.
Az akkori országos rendőrkapitánynak kicsit érdekes elképzelései voltak akkoriban a védelemről és a mozgósításról, de ezt hagyjuk. 

Szóval szóba jöttek ezek a túlkapások, és megkérdeztem tőle szemtől szembe hogy miért csinálják?

Biztos hosszabban mesélte el, bennem csak a lényeg maradt meg : "Amikor az Andrássyn toltak minket hátrébb és hátrébb, köveket dobáltak közénk, molotov koktélokat.... Mikor elől álltam, tőlem 3 méterre egy srác, akinek a szája és a szemén kívül a feje nagy része el volt takarva erősen a szemembe nézett és perceken keresztül az anyám, a családom és a gyerekeim halálát kívánta "dögöljetek meg mind!, dögöljön meg anyád, a gyerekeid, dögöljön meg az egész családod!"....és nem tehetsz semmit. Az adrenalin, mint egy jó adag heroin, úgy szökik fel az agyadba és elborul, de nem tehetsz semmit. A gyerekeid arca van a szemed előtt, és ez a barom, aki a halálukat kívánja."
Akkor én is Pesten töltöttem egy napot, és akkor apa is itt volt még fent, de nem szóltam neki, nem akartam, hogy aggódjon. Ő hívott és akkor mondtam el neki. Mondtam, hogy hol vagyok, ő pedig aggódó hangon mondta, hogy véletlenül se menjek az Oktogon közelébe... Pedig ott voltam, de nem mondtam neki.
A híradóban láttam már a meleg szobából a balhét az MTV székháznál. Aztán apa mondta, hogy a rendőr, akit téglával fejbedobtak és meghalt 4 emberre állt tőle a sorban. Akár az én apám is meghalhatott volna akkor, ott. Elvesztette volna 3 gyerek az apját, de ez nem érdekelt senkit... erről nem szólt történet. A rendőrt meg lehet ölni, aki , egy nemzet bábuja, amit mindenki kihasznál. Persze ha a régóta figyelt randalírozót megverik, akkor lógjon! Ennyi.