A társadalom nagy hibái : cigányok. - avagy miért kell félnünk tőlük?

Sok embernek kinyílik a bicska is a zsebében a téma hallatán, és ezzel én sem vagyok másképp. Hiszem, hogy az ember nem születik rasszistának, ahogyan a cigánygyerek sem tolvajként csusszan ki az anyjából. A tapasztalatok teszik az embert azzá, aki. Miért kellene a magyar embernek rettegve sétálnia az utcán, a saját utcájában, amiben bérli/ törleszti tisztességesen a lakását, amely kerületben (városban) becsületesen fizetett adójából elvárja, hogy biztonságban élhessen. Miért engedhetnek meg bármit maguknak, és ezt az ország miért hagyja? Igen, lehet mondani, hogy magyar állampolgár, meg azt is, hogy van tisztességes cigány is. Tudom, én is ismerek nem egyet. Ismerek gazdagot, ismerek szegényet, anyagi helyzettől függetlenül tisztességesen élnek, és nem veszélyesek a környezetükben élő összes emberre. Pláne ha az illető magyar, és nem szimpatikus nekik.
A minap történt meg velem a következő eset. A párommal a 6-os villamoson utaztam a Széll Kálmán tér irányából, amikor az egyik megállónál (Nyugati...mi más?) felszállt 4 cigány fiatal. Először csak az szúrt a szememet (az orrommal érzékelhető ocsmány bűzön kívül), hogy mindenféle gátlás és emberi érzelem nélkül dobálta el a szotyi héját. Mintha a nyílt utcán tenné. Majd körénk gyűltek és szekáltak engem, dobáltak szotyival. Az a baj, hogy komolyan mondom megfordult a fejemben, hogy mondok nekik valamit, és nem érdekelt volna, bármit csinálnak velem. Az emberi együgyűség, ostobaság, férgeskedés a legundorítóbb dolog, amit egy ember(?) tehet. Pedig akárhogy takargatta volna a sajtó és a rendőrség, ha megvertek volna, megtették volna. Lehet nem érdekel.

Miért tehetik meg azt, hogy elfoglalnak négyen egy fél villamost, szemetelnek, bliccelnek. Tényleg. Mi lett volna ha jön az ellenőr? Valószínűleg még ő kért volna elnézést , hogy a méltóságos urakat merte megszólítani. De amikor nekem nincsen bérletem, mert lakást fizetek, tanulok, nincs pénzem szinte ételre se, az nem probléma. Ha a cigány bliccel, az egy megoldhatatlan probléma a BKK számára, de ha egy normális, dolgozó, tanuló MAGYAR ember teszi ezt, arra a lehető legnagyobb büntetést szabják ki. Kérdem én, miért nem vadásznak a cigányokra az ellenőrök? Hiszen az év végén el kell számolniuk a büntetéseik számával, és ha csak a tömegközlekedő cigányokat ellenőriznék csak, talán olyan prémiumban részesülnének, mint a vezérigazgató úr.
Sajnálatos, hogy a saját hazámban fogamat összeszorítva kell a villamos ablakán kibámulnom fiatal lányként, a táskámat erősen magamhoz szorítva, nyugodtságot álcázva, különben halott, vagy kirabolt , vagy megerőszakolt, vagy megkéselt ember vagyok.
Akar ezen egyáltalán valaki változtatni? Vagy annyira a fejünkre nőttek, és olyan sokan vannak, hogy fellázadnának? Miért nem lehet úgy csinálni, mint kínában??? Cigányoknak csak egy gyerek után jár segély, aztán nem. Kötelezni őket munkára, vagy ugyanúgy csak 3 hónapig hagyni őket segélyen, ahogyan a magyarokat is. Ja igen. Bocsánat. A magyar embernek 3 hónap után minden szart el kell fogadni, mert állambácsi nem engedi élősködni magát őket. Hát tessék. Erről van szó. Védjétek csak őket.

Ajánló

Olvasnivaló : 

www.ezazentortenetem.blog.hu

igaz történet egy életről, egy sorsról

Egy kis személyes..

Régen írtam már személyes dolgokat, de most megragadom az alkalmat. Kicsit összeszorult a gyomrom, jó és rossz érzések kavarogtak bennem, amikor megláttam egy ismerősöm, barátnőm fényképét, ami a keszthelyi Balaton parton készült.

Fura, most döbbentem rá, hogy egy kicsit ragaszkodom ehhez a helyhez, mármint Keszthelyhez. Csupa fura és rossz élménnyel kezdődött, ezért kicsit keserű szájízzel, de boldogan gondolok vissza erre a helyre.

A történet a következő.

2011 nyarán a barátom bátyjáék nyitottak egy romkocsmát Keszthelyen. Nem sok van, így aki ismeri kitalálja, aki nem ismeri a helyet, sajnos már nem is fogja, mert bezárt, és új hely nyílt a helyén. Durva egy hónapot töltöttünk akkor külön, nem találkozunk sokat. 2-3 napokat, másfél hónapot töltött ott. Ekkor kezdődött minden. Mikor lehetőség nyílt rá leutaztam hozzá, megismerkedtem az ottaniakkal, de igazából nagy ismeretség nem alakult ki, ugyanis, akivel tartottam volna a kapcsolatot, kiderült, hogy (bár szolid hölgyemény vagyok, ez pedig az internet, de kénytelen vagyok így fogalmazni..) egy oltári nagy kurva, és rámászott az én barátomra is....na igen. Nem is ez a lényeg, hanem , hogy elindult a dominó. Hónapok teltek el, és nem tettük be a lábunkat a városba, aztán október-november környékén (a frász se tudja már) elkezdtünk lejárkálni hétvégékre. Egy kis buli, egy kis haverkodás, állati jó hangulat. Minden hónapban legalább egy hétvégét ott töltöttünk, míg nem a főnökékkel is sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, hogy megkértek (és szívesen tettem) , hogy segítsek be, ha van kedvem. Volt, mert ott laktunk, gyakran ingyen fogyasztottunk stb..

Addig-meddig ment ez, míg lefixáltuk, hogy ott fogunk dolgozni a nyáron. 

Június elsejével el is indult a lavina. Sajnos nem sok időt tölthettünk ott, mert bizonyos hatósági okok miatt bezárni kényszerültek a tulajdonosok. Akkorra már nem volt rózsás a helyzet több tekintetben, de találtunk egy másik melót. A Balaton partján egy büfében dolgoztunk...az egyik legforgalmasabban. 2 hónap iszonyat gályázás. De megérte! Nem ám pénzügyileg..úgy nem. De minden más tekintetben. Rengeteg új embert ismertünk meg, sok új élménnyel gazdagodtunk, főleg jókkal.

És ami a legfontosabb : a balatoni bulik felejthetetlenek. Az érzés, amikor az esti 26 fokban szabadtéren egy komplett part áll a rendelkezésedre, lépten-nyomon szórakozóhely, fiatalok, zene, jó társaság, hajnalig bulizás.

Nappal pedig napozás, fürdés.

Igaz, a Balaton nem a Karib-tenger, de társaság nélkül az is csak egy szép hely marad. Mindent az emlékek szépítenek meg. Amikor minden egyes négyzetméterről van valami , amitől mosolyognod kell, de az se baj, ha sírnod. Érzelmek kössenek oda. Nem élnék ott soha, de ha tehetném minden nyaramat ott tölteném! Azokkal , akikkel eddig is!

vége.

Az okostelefon és a puskázás - a modern világ egyik legigazságtalanabb helyzete.

2013. Minden második ember kezében okostelefon a villamoson, buszon, utcán, mindenhol találkozhatunk vele. Valamilyen szinten elhagyhatatlanná kezd válni ez az újítás, amivel amúgy szerintem semmi probléma nincsen, amíg át nem üt egy olyan dologba, hogy aki nem birtokol egy ilyen tüneményt, hátrányba kerül. Legyen ez a serdülő korosztály igazságtalan cikizése azokra irányulóan, akiknek a szülei nem olyan tehetősek hogy megvásárolják, vagy a főiskola (vagy gimnázium), amikor már puskázásra használják.

Engem az utóbbi érint. Nagyon mélyen, így úgy gondoltam kicsit kivesézem ezt a témát. 

A felsőoktatásban tanulok. Kisebb zhk-nál vagy egyéb dolgozatoknál tapasztaltam csoporttársaim körében hogy mennyire előnyben vannak, de addig nem is zavart igazán, amíg ez át nem fordult abba, hogy a jegyeim, a további tanulmányaim függnek tőle. 

Bevallom őszintén, nem tanultam meg én sem 100%-osan az anyagot, de egy 40 fogalmas fogalomtár esetében engedtem meg magamnak azt, hogy puskát készítsek. A régi, ósdi, papírfecnis trükkel.
Törtem is a fejem rendesen , és mindenhez képest -úgy, hogy a puskámat nem tudtam használni- elég sok válaszra magamtól, kútfőből tudtam a választ. Boldog is voltam....egészen addig, míg nem megjöttek a vizsgaeredmények e-mailben. Láttam, hogy megbuktam. Nem értettem természetesen, de aztán megnéztem, kinek hanyas lett, majd rájöttem, igen, mindenki aki okostelefonnal rendelkezik átment, én ,és még 2 sorstársam nem.

Nyilván elgondolkodtam, hogy tanultam, tudtam is , egy 2est simán összekaparhattam volna, aztán rájöttem. A tanárnő, aki még a vizsga előtti órákon bejelentette, hogy kétes válasz esetén is ad részpontot úgy tűnik mégsem tette. Hogy miért? Szerintem a puskázó csoporttársaim túlzottan nagy "tudása" nem adott okot arra, hogy a maradék szerencsétlennek elfogadja azokat, amit a többi tudott. Biztosan iszonyatos lustaságra, nemtörődömségre, vagy a frász tudja mire következtetett. Így nem kaptam részpontot, mert a többiek olyan jól teljesítettek, hogy úgy gondolhatta, simán megtanulható volt az anyag, így csak mi páran lehetünk ilyen nagyon hülyék.

Nem tehetem meg, hogy okostelefont vásároljak. Lehet, hogy én is puskáznék, de volt ilyenem , míg el nem hagytam, és akkor is papírra írta. Értelemszerűen egy telefonba több adat fér  mint egy kisebb méretű papírra.

Igazságtalannak és borzasztóan elkeserítőnek tartom, hogy a tanárok ennyire nincsenek felzárkózva "technikából".

passz.

Vibrotréning - tapasztalat nélkül, bevetés előtt.

Manapság a nők mindent bevetnek, hogy a lehető legkevesebb mozgással szabadulhassanak meg a létező, vagy odaképzelt röcögős hájacskától. Folyamatosan lustuló társadalomban élünk, ami nem feltétlenül csak a különböző alibinek tűnő edzésmódszereket találja fel folyamatosan, de félő, hogy az az idő is eljön, amikor már a kanalat sem saját kezűleg emeljük a szánkhoz, hanem valami fenomenális robotJuliska vagy Mariska csinálja meg helyettünk.

A nők, amennyire szeretnének megszabadulni fölösleges zsírtömegüktől, annyira lusták is. Természetesen tisztelet a kivételnek. Jómagam sem vagyok egy kitartó forma, mondjuk úgy, hogy beletartozom abba a többségbe, aki sír-rí, hogy fogyni szeretne, beraktároz puffasztott rizsből, műzliből, joghurtból, kefírből, csak, hogy pici lelke megnyugodjon, de a kosárba mindig kerül chips -mert szeretem. Mentségemre szóljon, hogy fitnessbérletre sajnos nincs pénzem, a szivem pedig könnyen túlhajtódik a fene se tudja miért (biztosan a kor teszi.....21 vagyok) így a futást is kilőttem. Kisebbfajta morfondírozás után pedig egy kuponos oldalra tévedtem, ahol, láss csodás, derűs arccal integetett felém egy exrahiperszuper olcsó vibrotréning bérlet. Utánaolvastam, néztem róla videót, majd nyugtáztam magamban, hogy ezt pont a magamfajta bűnlusta nőknek találták ki (persze a sportolókon kívül, akik ezen végeznek kiegészítő edzést) , de lehet akár hasznos is. Olvastam továbbá, hogy egyszerre 20 percnél többet nem lehet ezen a gépen tölteni, mert ugyanis szó szerint kirázza az életet belőlem, így tökéletesnek találtam, hogy egy 10x15 perces bérletet szépen megvásárolok 1.500 kemény magyar pénzért. Most szerintem elhatároztam magam a fogyást illetően.. Igazából 5-7 kg-tól szeretnél megszabadulni, ami ezzel az izével és egy étrendváltással kivitelezhető. Szkeptikusként viszont mégis úgy gondolom, hogy nagyobb súlyfeleslegnél (15+) már abszolút hatástalan, ha más mozgással és étrendbeli változtatással nem jár. Én mindenesetre így előtte állva maximum kuponos kedvezménnyel ajánlom kipróbálni. Hiszen ha hatástalan, akkor maximum 2000 Ft-ot buktunk, de ha hatásos, akkor olcsóból megvolt a kívánt alak, vagy ha az nem is teljesen, akkor a segítség, illetve választ kaphatunk a hogyan tovább?-ra és talán még egy keményebb edzést is könnyebben veszünk ezek után.

Murder - A gyilkos tárlat ... ahogyan én láttam

Hetekkel ezelőtt felkeltette a figyelmemet a plakát a Móricz Zsigmond körtéren.Először azt hittem, egy film lesz, ezért felírtam a telefonomba a címét és a honlapcímet. Mikor hazaértem első dolgom volt utánanézni, és láss csodát, csillogó szemekkel vettem tudomásul, hogy végre nyílik egy kiállítás, ami érdekes, izgalmas, nem hétköznapi és nem a nyugdíjas, monoton tárlatvezetés jellemzi. 

Régóta olvasgattam én sorozatgyilkosok történeteit, no nem holmi aberráltság miatt, egyszerűen érdekel a bűnözői lélektan. Érdekel, hogy mi járhatott a fejükben, és milyen precízen, pontosan végezték a "munkájukat".

Így a jegyárról tudomást sem véve (ami azért valljuk be, a magyar diákság zsebének tartalmát igencsak megritkítja), még a nyitás napjára sürgettem a látogatást, ugyanis nem engedtem volna meg magamnak, hogy akár mindenről a netről értesüljek.

Az Üvegpalota elég nagy, de feltűnő plakátokkal,és nyilakkal segítenek nekünk a szervezők, ha esetleg valaki belebonyolodna a túl korán megnyitott karácsonyi vásárba.

Kedves úriember állt kint az ajtóban. Segítőkész volt, és barátságos. Már megnyert, hiszen fontos a személyzet.

Elvileg 12 fős csoportok mehetnek be, mi random 6-an gyűltünk össze, de megengedték,hogy bemenjünk.
Minden fekete és piros odabent,és letisztult. A jegyvásárlás után várnunk kellett egy kicsit,majd lifttel a 3. emelet felé vettük az irányt.
Itt a ruhatárban leadtuk minden cókmókunkat, megkaptuk a fejhallgatóinkat. >Apropó fejhallgató. Biztosan sok kiállításon működik így a tárlatvezetés, bár én,személy szerint még egyszer sem jártam ilyen helyen. Kizárja a külső zajokat, nem kell senkire,és semmire figyelned,csak a kiállításra.<

Teremről teremre kísért minket egy fiatal srác > igazából az egész staff fiatal:) <, és minden terem más gyilkos történetét mesélte el nekünk. Mindezt csak fokozta a profi, élethű díszlet. A bábuk, a falevelek, a vér a kádban, az UV-val megvilágyított vérfoltok a falon... Különleges hang - és látványvilág jellemezte ez egész kiállítást.

Igazából nem akarok túl sok mindent leírni, aki szeretne, menjen csak el! Nem szeretnék "poént" lelőni, vagy tanácsokat osztogatni.

Ezt mindenkinek meg kell élni.

Ha pár szóval jellemeznem kellene.....:

érdekes

látványos

sokkoló

kihagyhatatlan

Köszönöm az élményt az ötletgazdának és mindenkinek, aki hozzájárul ehhez. Örök élmény marad....:)

Senki sem születik szörnyetegnek. Egy gyilkos mindig a társadalom szülötte. A legtöbb esetben gyermekkori traumákra vezethető vissza a lélek ilyen mértékű torzulása. Fiatalon elszenvedett szexuális zaklatás, lelki és testi terror, kiközösítés, bosszúállás korábbi sérelmekért. Ezek azok a motívumok, amik egy kicsit is labilis tinédzsert felnőtt korára vérengző pszichopatává változtathatnak...

kép

Murder - A gyilkos tárlat hivatalos honlap

Hooters Budapest - vélemény.

Minden fiú barátom nagy lelkesedéssel indult a dolognak, és úgy voltak vele, hogy egy  Hooters-látogatást mindenképpen meg kell ejteni, mintha muszáj lenne.
Én is kíváncsi voltam rá, bár megmondom őszintén kicsit féltem, hogy azokat a lányokat látván elmegy az élettől a kedvem.
Minden szempontból csalódás volt.
Most következzen egy laikus női szem kritikája a Hootersről.

Mikor megérkeztük meglepődéssel vettük tudomásul,hogy alig vannak bent. De persze nem bántuk, így rögtön lett helyünk. Mivel éppen El Clasicó volt, és ez kanoknak való hely, ezért igencsak meglepő volt.
A meccsel kapcsolatban olyan játékot találtak ki, hogy adtak egy piros vagy kék karszalagot annak függvényében, hogy melyik csapatnak szurkolsz, majd HA VÉGIGNÉZED ott a meccset, a rúgott gólok mindegyike után az italfogyasztásból levonnak 10%-ot. Milyen édes.

A kiszolgálónk Nóri volt. Tudni kell, hogy volt velünk egy spanyol is, és szeretett volna kérni, illletve érdeklődni, de a kedves hölgy Magyarország egyetlen Hootersében úgy dolgozik, hogy egy büdös szót sem beszél angolul. Zavartan mosolyogva, nem kicsit butácskán oldotta meg a helyzetet. Ez abszolút mínusz. Nem is értem, hogyan alkalmazhatnak ilyet.

Felvette a rendelést, ja persze előtte kértünk egy-egy korsó Drehert 750 Magyar Forintért. Sajnos attól, hogy duplája volt egy átlagos korsó Drehernek, nem volt finomabb.
Majd visszajött Nórika felvenni a (idézem) "kaja" rendelést. Tényleg baromi vagány volt, ahogyan odajött :"Kaját választottatok már?" Na igen, az észt nem mell-ár-érték arányban osztogatták.
Burgert akartam enni,ez egyértelmű volt, de hogy a legolcsóbb 1750, az úgy megijesztett. Előnyére legyen szólva, hogy cuki módon sültkrumplit pluszban nem kell venni hozzá, mert jár ehhez a frenetikusan olcsó hamburgerhez.
More than a mouthful burger.
Göndörkrumpli.
Ketchup,mustár.

Nem voltak az étteremben sokan, de így is legalább fél órába telt,mire megkaptuk a kajánkat. Amiből az első harapás után ábrándultam ki. Sajnos íze nem volt. Azonnal szóltunk Nórikának, hogy hozzon ketchupot meg mustárt,mert ez ízetlen,ehetetlen.
Komolyan olyan volt,mintha egy jó adag félig nyers húst ennél (mert az) mindenféle fűszerezés nélkül. 2 db hagymakarikával, ami olyan vékony,amennyire csak lehet. 1 karika paradicsom, és egyed.
A krumpli nagyon finom volt.

Meg a Heinz mustár és ketchup.
A hííres hagymakarika. A lehető legvékonyabb szelet hagyma, olajban jóóóól megfürdetve, miliméteres panír = olyan,minta egy olajzselére harapnál rá.
Sajnos rá kellett jönnünk,miért van mindenhez szósz. Úgy lenyelhető.

Elhúztunk.
6 fő.->20ezer forint.
Katasztrófális élmény volt.

Azt hittem hogy a fiúk körül ott somfordálnak majd a lányok, aranyosak,tündériek lesznek,meg ilyenek.
De a fiúknak is csalódás volt, mert amint kijöttünk senki nem a lányokat dicsérte, hanem mindenki a kaját szidta. És amúgy tényleg. A pompomlány-effektus miatt (sok elfogadható lány egy helyen->wow) tűntek annyira jónak. Hiába vagyok lány én is megmondtam volna ha jók. De csalódás volt, minden szempontból.
Drága, a csajok se olyan jók, és a kaja is ,hogy őszinte legyek...inkább mentem volna a Burger Kingbe.
Sajnálom.

3/10.

A testképzavarról, mint tudatos hordozó. 2.rész

Olyan gyorsan változik az ember véleménye önmagáról,hogy az félelmetes. Nem elég az,hogy magammal sem vagyok megelégedve, még, hogy az igazat megmondjam, vissza is hallom mástól. Mégpedig 2 napból 2-szer a párom családja rombolta földig az amúgy sem létező önbizalmamat. De most azt hiszem végleg. Nem is tudom mióta nem éreztem ilyet.Most képes lennék falnak menni. Tegnap, ahogyan hazaértünk rögtön ennem kellett valamit,mert egésznap nem ettem. Kis hagymás krumplipüré egy kis tejszínes hússal. egy adag maradt, azt ketten ettük meg. Ahogyan kinyitottam a mikrót a megmelegedett kajával ,a barátom bátyja fennhangon, vicceskedve rám kiabált,hogy állandóan eszel! Megszeppenve mondtam neki, hogy de most eszek csak, mert egész nap nem ettem. Mire ő gúnyosan : Aha,március 16.-a óta folyamatosan eszel...
A sírógörcs határán ültem le a kajával a nappaliba, mire a másik bátyj : Virág te már megint eszel?? Jézusom ,mennyit eszel?? Ekkor tettem át a barátom ölébe a kaját,de olyan éhes voltam,hogy muszáj volt ennem.

A mai nap sem volt kevésbé derűs ,mondhatni az utolsó utáni csepp a pohárban.
Egész nap ettem ennyit : 10dkg pizzás Fornetti reggelire kb. fél8kor, egy sajtos stangli délben.
Majd a párom édesapja meglepően jó hangulatban volt, mikor találkoztunk, és ennek nagyon örültem ...végre:) Csak amikor köszöntem volna neki ennyit mondott : hízol cica-mica.
Baang.

Olyan letargiába kerültem, hogy szóhoz sem tudtam jutni. És most sem tudok. Igen,nem vagyok olyan vékony,mint az előző posztban közzétett utolsó képen,de na. NEM VAGYOK KÖVÉR.
De ennyi volt.
Fogyasztótabletták és Abonett ->jövök!

A testképzavarról, mint tudatos hordozó. 1.rész

Sokáig gondolkodtam,hogy megírjam-e ezt a bejegyzést,de arra jutottam,hogy veszíteni valóm nincs, és legalább magamból is kiadom.

Szóval testképzavar.
Először is tisztázzuk,hogy nem minden ezzel a dologgal küzdő lány anorexiás, bulimiás vagy mániás depressziós. Bár szerintem ez teljesen egyértelműen a depresszió egyik lefolyása még nem olyan durva módon,mintha átfutna öncsonkításba, anorexiába stb.

Dátumra pontosan nem tudom, de máig emlékszem a pillanatra amikor végleg megutáltam a testemet. Édesanyámmal vásároltunk és valahogy egyik kiszemelt nadrág sem jött rám a maximum méretben sem,ami a kedvenc boltom kínálatában volt.
Ez még hagyján volt, de amikor az xl-es felső feszült,széthúzódott rajta a minta, akkor bennem eltört a mécses.

Igazából ez sem lett volna még ok azt feltételezni, hogy nekem lelki gondom van, mert azesetben, ha ténylegesen hatalmas mennyiségű túlsúllyal rendelkezem, akkor a sarkamra állok, fejbeveregetem magam, hogy na irány sportolni, irány diétázni, meg hasonlók.

178 cm magas vagyok, és ekkor voltam 70 kg. Nem egy égbekiáltó súlyfelesleg,de persze volt.
Hogy minek köszönhetem? Úgy hívják számítógép,és mértéktelen,unalomban-evés. Sosem voltam egy halszálka alkat, mert szélesebb a csípőm, széles a vállam , a nagy melleket leszámítva egy korrekt homokóra alkattal rendelkezem.

....Szóval kétségbeestem, nem kicsit. De anya ragaszkodott hozzá,hogy ne tegyem magam tönkre...mondta "majd együtt fogyózunk"...Na igen...mission impossible hogyha mindketten imádtok az esti tv-zés mellett nasizni.

A változás az hozta meg,hogy felköltöztem hőn szeretett fővárosunkba.
Albérlet, saját felelősség, beosztott pénz, na meg a főiskolás élet örömei, amikor (valljuk be,ez igaz!) inkább nem eszel,csak legyen pénzed bulizni.
Így tettem.
Így korrekt 3 hónap után a következő változás lépett életbe és tavaly nyár közepére be is ért a kívánt súly.
A képek sorrendben, időpont szerint:
1, 2009.10. (ez a súly állandó volt)
2,2010.10.
3.2011.01.
4.2011.07.
(nagyobb képért kattints rá)

Sok volt a stressz 2011 nyarán, ennek hatására csak sikeresebb volt a fogyókúra.
Aztán jött a nagy bumm.
Ezt a súlyt tudtam tartani egy darabig, de aztán rájöttem, hogy ezer éve nem csináltam esti zabálást...kicsit be is voltam poshadva...
Így hát elkezdtek visszaszaladni a kilók.
Most nem vagyok olyan ,mint az első képen,de olyan szeretnék lenni,mint az utolsón.
Nem tudok magamnak sem tanácsot adni,mert ugyanis fogalmam sincs hogyan fogytam le. Talán jót tett az új élet, nem tudom. Most viszont bajban vagyok...
El is terveztem,hogy milyen kajapótló shake-et veszek, hogy fogyjak, és egyre erősödik bennem a kétségbeesés érzése. Nem is értem, hogy a párom, akivel másfél éve együtt vagyunk, hogy bírja a folytonos panaszkodást és kiakadást emiatt.
Becsülöm is, és köszönöm neki!
Viszont tántoríthatatlan vagyok...és ami a legszomorúbb, boldogtalan is. Vágyom a régi alakomra! Néha sírógörcs kerülget, néha semmi bajom magammal. De egy dolog állandó...mindig másokhoz hasonlítgatom magamat...és mindenkiben találok szépet,csak magamban nem.
Most ráfordultam a célegyenesre, és érzem,hogy sikerülni fog! Csak maradjon is meg.

Még írok!

Nyelvpiercing - a vége.

Az 5. napon még érzékelhető fájdalom a dagadás lelohadása miatt elmúlt.

Egy hét után semmit nem érzek már!

IMÁDOM