" ne sírj, hogy vége lett, mosolyogj, hogy a részese lehettél.... "

.... bárcsak ilyen könnyű lenne :(

Régóta írogatok már erről a napról, de valahogy lehetetlennek tűnt, hogy eljön, és nemcsak hogy eljött,de már vége is. Tegnap a szerenádon nem volt idő arra gondolni, hogy ez lesz, pedig akkor már ma volt. Ma mindenki becsordogált és szépen, lassan eltelt az a két óra, amit arra kaptunk, hogy az iskola rendjét kicsit felborítva utoljára huligánkodjunk, és elköszönjünk diáktársainktól. Mikor jöttem ki a suliból már a kaput díszítették, most nekünk. 9.-óta részt vettem a ballagásokon.Először sorfalként, majd kaput díszítettünk, aztán tavaly a terem díszítése volt a mi feladatunk. Akkor ( mintha csak tegnap lett volna... ) jó korán keltem és a suliba érve neki is láttunk. Szép lett, biztosan tetszett a ballagóknak is. Holnap pedig majd MI vonulunk végig a feldíszített iskolán. Holnap nekünk csendül fel az utolsó becsengő és kicsengő. Egy egész nagy darab hal majd meg bennem. A sok év nem tűnik el nyomtalanul. 8 év majdnem az életünk fele, és együtt töltöttük. Együtt nőttünk fel, együtt szomorkodtunk, nevettünk, bosszankodtunk. Számos emlék, jó és rossz. Együtt töltött órák ezrei és együtt meegélt nagy fordulópontok tömkelege. Csak a saját nevemben beszélek, mert valaki nem így gondolja, vagy csak nem meri bevallani, mert túl kemény és büszke hozzá. Lehet, hogy máshol jobb lett volna, lehet, hogy máshol kevesebb a csalódás, lehet, hogy máshol a tanárok is jobbak, de ez volt a mi sorsunk. Az, hogy ezt a 8 évet együtt éljük meg. Alig volt biztos pont az életünkben, de az osztály az volt. Mindig volt egy szem ami rád mosolygott, egy váll, amin sírhattunk. Ha egyedül voltál, akkor sem hagyott senki magadra. Nem azért szerettek,  mert kellett, hanem mert nem tudtak nem szeretni. Ha meg nem szerettek tényleg? Akkor is. Mert egy idő után, már nincs az és ő, csak mi. Az osztály ezt nem csinálta jó, az osztály ezt csinálta rosszul, azt csinálta rosszul. Sokat veszekedtünk, néha nagyon durván, de valahogy mindig meghoztuk a döntéseket és ha rosszul is sült el, közös volt az égés. Emlékszem ,egyszer, talán 9.-ben egy nagyon csúnya matekdogát írtunk. Az átlag 2,71 volt, vagy valahogy így, de vannak még emlékek amik élénken élnek.... A kócos kis ördögök... és számtalan kínos,de éppen ezért felejthetetlen pillanat. A nagy szerelmek, és a csalódások, a barátságok és ezeknek megromlása majd újraéledése. És most itt a nap, a perc, a pillanat. Holnap elballagunk. Kicsit meghalunk és lepereg előttünk együtt töltött éveink filmje. Valakinek jobb, valakinek rosszabb, de egy biztos. Közös. Mint minden volt, még akkor is, ha nem így tűnt.

de bölcs, de bölcs...

Ma megvolt az első búcsúztatás. Nem volt igazán fájdalmas, amennyire a szívemhez/ szívünkhöz nőhetett volna ez az ember annyira megutáltatta magát velem az utolsó tanévben. mikor az olaszok itt voltak és mentünk velük pincébe bort és pálinkát kóstolni, meg tudott volna ölni a tekintetével. Hát fulladjon meg. Igazán nem sajnálom a dolgot. És ha lehet sosem találkoznék vele újra össze a jövőben. A meghatódást a búcsúztatás alatt mindössze maga a tudat, hogy elkezdődött az utolsó hét , váltotta ki.

Na meg, hogy nehogy minden úgy legyen ahogy szeretném... Matek. Ági néni. Az ember szívesen menne matekra az érettségije előtti napon, ha lehet minél többet. Engem NEM tud fogadni az enyém, és szerintem én leszek az egyetlen. Amin majd felhúzom magam és még az itthoni gyakorlásom se fog sikerülni. Valamit ki kell találni. Majd Zsuzsit vagy valakit megkérem hogy üljünk össze... Ez az egy lehetőség akad... Jelenleg....

Vegyük végig, ne maradjon ki semmi bosszúság.. Töri... Csilla néni az utóbbi 2 hétben nem nagyon jött be órára, előbb beteg volt ,majd meghalt az anyukája. Mindigis egy érzékeny nő volt, de a temetéssel járó procedúra miatt nem lesz vele már óránk, ma volt az utolsó. Egy, az utlsó óránkat hagyja ki. Én megértem 90%-ban, hogy fontos intézni a dolgokat, de mi emg érettségizünk és az ő lelkén száradjon ha valami nem lesz jó.

Ma megint mikor hazajöttem természetesen az első a  töri volt. Nekiálltam a 2. világháborúnak, ami csupa csatahelyszín és évszám. Évszám hátul a térképen, csaták szintén a térképen, így a fontos dolgok max a békék és szövetségek. Jó, hogy ez a rész szinte teljesen friss. Ez a szerencse.

Starity. Csak, hogy minden napirenden legyen. 2008 augusztusában csatlakoztam és ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy rangosabb személlyel összebarátkozzak. Jobb később, mint soha. :) De amúgy a régebbiek már szerintem ismerősként tekintenek egymásra, még akkor is ha nem tudod pontosan a nevét, az igazit. Bár fészbukon van egy klub, de én nem merem bejelölgetni mindenkit ugyanis fogalmam sincs ki-kicsoda. Pedig jó lenne.. Jó nyilván néhány emberrel tisztában vagyok, de ő CanDee, Christo, Bajer... :) Ők az ismerőseim is :)

Az oldal nagyon jó, mióta megújult újra függni kezdtem rajta, ha maradt volna a régiben nem biztos, hogy újrakezdtem volna munkásságomat. :) De így jó, bár a sok új kikészít. Csupaa marhaságot nyitnak és Freeze mindenkit emg tud arról győzni, hogy ez így van jól.. De hát ő a góré :)

Anya épp itt varr mellettem :D Én itt írok és épp Le Roi-t hallgatok végre. Már nagyon hiányzott :):)

5 nap és vége...

Mégis, ahogy elszállnak az évek
Visszahozni semmit nem tudunk

Mindig is tudtam, hogy eljön ez a hét is, de mindig olyan távolinak és hamisnak tűnt. Lehetetlen, hogy 8 év után ott tudjam hagyni ezt a közösséget, lehetetlen, hogy valahol egy teljesen új életet kezdjek, lehetetlen, hogy elfelejtsem őket.

Sokan mondják, hogy alig várják, hogy elmenjenek innen.... én sosem mondom ,mert bár örülök, hogy az iskolától megszabadulok, azért kötve hiszem ,hogy mindenkinek olyan jó lesz az osztály nélkül. Mindenki visszasírja majd ezt a 8 évet és frátert, ez biztos.

Csak mégis. Az UTOLSÓ hét.... a legszebb hogy fel sem fogom igazából. Nem érzem a súlyát, valami mocorog ,de szerintem a héten fog előjönni. Félek, mi lesz velem nélkülük?? Nekem ők a 2. családom, bármi bárhogy lesz.

Azért remélem majd ha sokan lesznek Miskolcon elmegyünk együtt bulizni :( :) KELL

Tessék csak,tessék...

Amellett,hogy egy hét múlva ilyenkor már elballagtam... :S azért jut még idő a pénztárcám hizlalására is. Szóval van egy pár eladó dolgom... Nem nagy dolgok, de ha valakinek megtetszik, akkor TeszVeszen keresztül megvásárolható.

Az ezüst színű koktélruhám igazából sosem voltam kibékülve vele,de semmi baj nincs vele. Szerintem egyedi és különleges, a hiba bennem van :)

Ezeket a hajpántokat igazából sosem hordtam.. megvettem anno, mert megtetszett, most eladom :) Szerintem jók :)

Ez a póló pedig egyszerűen csak nem az én stílusom :) 

ahol a pillanatba lépsz,ott véget ér a múlt.

Ma (fura módon) bemegyünk a városba... Bár kb fél10re megyünk be,ami kicsit fura,de jó lesz az.Bár ez nem biztos, mármint az időpont...majd hívnak a lányok. Remélem :S Kicsit begyepesedtem és ez zavar. Zsiga Marcell küldött ingyen jegyet a riokiba és sztem fel sem fogom használni :S Pedig egy ingyen rokizás azért jó :D Hajat is kellett volna mosnom,bár nem zsírkás de na, nem szeretem a több napos hajat. Majd belövöm. Ha fél 10kor kell a centrumnál lennem,akkor olyan fél9kor nekiállok készülődni. Belövöm a hajam, felveszek valamit (háhá). Hmmm. Remélem azért nem csak egy ilyen egy órás hová üljünk be? soha?? akkor menjünk mekizni dolog lesz... Bár szerintem iszunk is,mert ha az Európa térre érkezünk ott mindig van ismerős :D 

Úristen.... 10 nap.... :(

Samsung s5230-as hátterek

Ezt a pár képet én szedtem le és csináltam belőle hátteret..Rengeteget lehet a neten találni,de sajnos a csupasz nők és autók többségben vannak. Külön külön más telóhoz is jó lehet,egyben viszont a Samusng s5230-ashoz.

Víz

Annyira természetes nekünk, szerencsés embereknek, hogy bármikor megnyitjuk a csapot és víz folyik belőle. Ivásra,főzésre,fogmosásra és wczésre. Ma hajnalban csőtörés volt nálunk és most tapasztaltam meg, hogy az emberek milyen kétségbeesettek, ha egy fél napig, de max egy napig nincs víz. Amint a lajtos kocsi ideért leöznölött mindenki és vödrökben,flakonokban hordta haza a vizet...ivásra,főzésre,fogmosásra,wczésre.... Amit mi annyira természetesnek hiszünk, elég hozzá egy csőtörés és kitör a pánik. Persze amikor teleengedjük a kádat fölöslegesen vízzel hogy pancsoljunk benne nem is gondolunk arra,hogy ha sokkal kevesebb vizünk lenne örülnénk, ha a hónaljunkat meg tudnánk mosni, hogy felfrissítsük... Én is hetente kétszer fürdök kádban, a többi napon zuhanyzom... Fura megtapasztalni ezt... A víz tényleg maga az élet. Csak ha nincs veszélyben fel sem fogjuk milyen kincs.

Emlékeim visszatérnek,s kézen fognak majd. Megmutatják merről jött,és milyen volt a zaj,ami elkisér egy életen át.

Ahogy közeledünk a végéhez egyre több emlék ugrik be. Kicsit olyan, mintha egy részem tényleg meghalna. Szerintem így is van,12 év alatt felnőtté váltam, megtanultam mit hogyan és miért kell csinálni. Csomót csalódtam, sírtam, nevettem. Sok minden fájt, sokat tanultam és többször átértékeltem szinte mindent. A kezdetektől..... Amikor beléptem az első osztályos felvételimre, ahol egy rajznak megfelelő alakzatban kellett kockacukrokat egymásra tenni. Aztán 4 évet eltöltöttem egy számomra idegen osztályban, nem vvoltam igazából csak néhány emberrel jóban és egy nagy barátság született. Emlékszem, hogy alapítottunk egy bandát, a Fonnyadó banánokat :) Dalokat is költöttünk, mint a filmekben :) Sőt,egyik osztálytársunk szórólapokat is nyomtatott, de nem mertünk végül kiállni... Az a sok különleges ünnepi előadás,amit csináltunk egy egész más emberré formált, vagyis jó emberré. Margó nénitől tanultam meg értékelni a dolgokat, az életet. Egy különleges kapocs volt az osztály és a tanárok, Margó néni és Éva néni között. Különleges osztály voltunk. Különleges módszerekkel tanítottak minket,majdnem minden tökéletes volt.


Aztán egy fontos lépés jött. 4.osztály. "Továbbtanulás" egy gimiben, ha lehet egy jó gimiben. Igazából mindent feltettünk egyre és csak a mostani gimimbe jelentkeztem. Fel is vettek. Elkezdődött egy folyamat, egy olyan folyamat,ami nélkül nem biztos,hogy teljes lett volna az életem. Nem tudom milyen lett volna máshol, de bárki bármit mond egy tökéletes kör az osztály. 8 év alatt mindenki mindenkivel volt már barát. Ezek a barátságok megszakadtak,véget értek,de ettől lett egységes az osztály. Nem jellemző ránk az utálkozás... Tudunk együtt élni. Nem tudom hogy mi lesz vele enélkül az összhang nélkül. Lehet,hogy jobb lesz, de ezt kétlem. A mindennapok nagyjából biztos egymásutánisága hálózta be ezt a viszonylag zökkenőmentes 8 évet. Barátságokkal,vitákkal, sírással és sok sok  nevetéssel... Fura félelem van bennem a jövőt illetően. És sok a megválaszolhatatlan kérdés. Hogyan fogok új emberekkel megismerkedni azok után,hogy 8 évet töltöttem szinte testvéries viszonyban az osztálytársakkal? Mit kell újra összeraknom magamban, hogy merjek nyitott lenni az újra?? Annyi szép emléket köszönthetek nekik és most egy teljesen új életet kell kezdenem. Bár a régi barátokkal egy lakásban ,de egy kerék elgurul. Nem örökre,de elgurul.Lesznek új barátok? Mi lesz a régiekkel? Mi lesz az osztállyal ?? Fogunk találkozni vagy elfelejtjük egymást?? Még 3 hét és az mlékeken kívül semmi nem lesz közös. Nincs többé osztályterem,amit szétrugdoshatnak a fiúk, nincs többet dolgozat amin egységesen puskázhatunk és kicsit sem feltűnően mindenkinek 5ös... Nincs többé farsangi bál,nincs többé diákigazgató választás... nincs több semmi...... Egy részem meghal, igen... már haldoklik. Mindig gyűlik egy kis könnycsepp ha visszagondolok. Túl szép volt. Igaz rengetegszer szenvedtem, mikor mi miatt, de most valahogy ez nem tűnik olyan fontosnak. Most az kerül előtérben amit magam mögött hagyok és sajnálom... Félek.

gyors örvendezés - ödönke tiszteletére

Ma reggel 7kor már izgatottam keltem,meg nem is...mert ugyanis ez az utolsó napom,amikor még szabad vagyok,iskolaügyileg... 10 óra után egy kicsivel már úton is voltunk a szülenapi ajándékomért anyától. Ödönkéért. Nem tudom miért ezt a nevet adtam neki :D Csak úgy jött,de Isteni sugallatnak veszem,úgyhogy így hagyom, Ödönkén. Pontosan ilyen,fehér színű gyönyörűség,csecsebecsék nélkül.Egyenlőre jól megvagyok vele,asszem nem is nagyon leszünk haragban :D Nagyon szaép,nagyon könnyű,nem bonyolult használni se :) Bátran állíthatom,hogy akinek nincs szüksége csúcstechnológiára,csak a szinte mindennapi szükségletekre,az bátran vegye meg! 3 színben kapható:fehérben,rózsaszínben és feketében. Hogy miért nem a rózsaszínt vettem? Magam sem tudom,most fehér mániás lettem. Eleán,finom kis telefon :D Jajjj de jó :D Ja és a lényeget lehagytam : Samsung s5230

MTV Movie Awards - szavazásra fel!

Idén is megrendezésre kerül természetesen a globális mozis díjkiosztó.Rengeteg film és színész/színésznő lett jelölve ebben az évben is.Csak azt nem értem,hogy global superstar kategóriában mit keres a két twilightos suhanc??? Ezért nem szeretem ha teljes mértékben a szavazók döntenek,mert a Patiszon-fanok elárasztják az étert értelmetlen szavazgatással a kedvenc színészükre.Korlátozni kellett volna,hogy egy ember csak egyszer szavazhasson...Na mindegy...

Én személyszerint kétszer szavaztam,de mindkétszer szinte teljesen másokra. Ugyanis időközben megnéztem (kicsit késve de annál nagyobb szeretettel) a The Hangovert, így rájuk is ment szavazat. Szavaztam Johnny Deppre (természetesen) Sandra Bullockra, Channing Tatumra stb stb...

Na de hagyjuk is a rizsát. Szavazásra fel! Mindenki a kedvenceire szavazzon! Twilight kíméljen ;)

Szavazásért KATT (mtv.com)

szavazhatsz a következő kategóriákban:

- Legjobb csók

-Legjobb bunyó

-Legjobb szélhámos

-Legjobb WhatTheFuck (Aztakurva :D ) pillanat

-Legjobb ijesztő előadásmód

-Legjobb női belépő

-Legjobb férfi belépő

-Legjobb női szerep(lő) /előadás

-Legjobb férfi szerep(lő) / előadás

-Legviccesebb szereplő

-Globális szupersztár

-Legjobb film (Twilightot neee!)

egy kék malac,avagy életem első Sp koncertje....

...és talán az utolsó is.

Adri szólt,hogy menjek vele.Gondoltam miért ne? Ki kell próbálni mindent,aztán ha egy ez ingyenes SP koncert akkor no lám.

A Csanyikban volt, 5 perccel hamarabb is érkeztünk.Aztán megláttuk a 13as átlagéletkor szorosan a szinpadhoz tapadva,tudtuk,hogy jó helyen járunk.Aztán sikítást hallottunk,ami annyit jelentett,hogy itt a művészúr... :D

Olyan számokkal kezdett amiket még csak távolról sem ismerek,de valószínűleg nem is fogom.Van neki bőven rajongója,akik örömmel hallgatják.Én tőle 2 számot szeretek, a Kérlek,hogy... II. és a Kép maradsz.... :D 

Namost leszögezném,hogy Justint énekjelt,ami nekem egy nagyon nagy csalódás volt. Én imádom Timberlake-et,de nem ilyen formában... :D De megél belőle és ő csinálja jól :D

Na hát erről ennyit :D Nem vagyok benne biztos,hogy direkt odatévedek még egy koncertre,de ő nem is nekem csinálja.Mindesetre és sok sikert kívánok neki és ha finomítgatja a stílusát és a hangját akkor nem fog egyhamar eltűnni a süllyesztőben :)

Nemzetközi Kutyakiállítás Miskolcon.

2010.április 04.

   Tegnap és ma rendezték meg Miskolcon a Nemzetközi Kutyakiállítást és Versenyt.Gondoltunk mi is kilátogatunk,nem gyakran lát az ember ennyi kutyát egy helyen.Megérkeztünk a helyszínre,már ekkoris voltak jó sokan a körcsarnok melletti sportpályán.A kiállítás maga egy labirintus volt,ahol a nézelődök útvonala mellett,mint búcsúkor a kutyák kint feküdtek,ültek,várták,hogy sorra kerüljenek a versenyeken.Minden színben,minden méretben és ezernyi fajtában képviseltették magukat az ország és Európa legszebb kutyái.Láttunk Orosz buszt,lengyel és szlovák autókat is.Az első élmény a bejárathoz nem messze található stand volt,ahol két vakvezető kutya feküdt.A kutyákat meg lehetett simogatni és ki is lehetett próbálni.Igen.Egy férfi szemét bekötötték,majd átadta magát a kiképzett és hihetetlenül higgadt kutyának.(Csak azért volt ennyire fura,mert bár természetes,hogy egy kiképzett vakvezető így viselkedik,eddig nem volt szerencsém ezeket a különleges állatokat személyesen is megcsodálni).Mentek egy kört és mikor visszaértek a kutya megtorpant.Az oktató hölgy szólt a férfinak,hogy lépjen előre egy fél lépést,hogy megtudja miért is állt meg a kutya.Egy bukkanó volt ott a salakpálya és a füves rész összekapcsolódásánál.Csodálatos élmény volt látni.Eddig még nem tapasztaltam ilyet.Odamentem és meg is simogattam a másikat,de annak ellenére,hogy hagyta magát és élvezte,hogy simogatom,rám se bagózott.Ennyire fegyelmezettek.

   Végigsétáltunk a salakpályán körbe-körbe.Az út szélén csupa-csupa gyönyörű kutya aludt,feküdt vagy játszott. Be lehetett vinni saját kutyákat is,hogy az is megmutathassa aki bár nem versenyeztet,de büszke a háziállatára.Sok ilyen kutyussal is találkoztunk,de természetesen azok voltak többségben,akik versenyeztek is.

A legkisebb csivavától és yorkiktól kezdve a dán dogig mindeféle kutyát láttam.Először a csodaszép dobbermanok nyűgöztek le fekete és barna színben,majd egyre több csodagyönyörű westit, labradort, masztifot, bobtailt, spiccet,collie-t, foxit, agarakat, boxert, akitát, huskyt és még sorolhatnám -láttunk.Eddig is nagy szívem csücske volt a bobtail,de miután azt a hatalmas szőrmókot láttam elterülni egy kis kozmetikus-asztalon,hát szerelme estem. A másik hatalmas újdonság az újfunlandi volt.Hatalmas,gyönyörű állat.Fekete,szinte kéken csillogó selymes bunda,a fején kis bubi-vagy mikrofonfrizurában végződve.Kész voltam teljesen. Meglepődtem volna,ha nem találkozunk az én szemem fényével is kicsit.Egy nő ölében ült,mint vendég,egy német törpe pincser.Úgy éreztem haza értem... :) Majd egy másikat is láttunk,barna színben... :)  Teljesen lenyűgöztek és 15 másodpercenként hagyta el a számat egy "Jajjj de cukiii","Jajjj nééézd","Úristeen",nagyon szeretem a kutyákat mérettől és fajtától függetlenül.Nem szeretem ha valaki leáltalánosít,hogy " A kis kutya nem kutya..." Ennyi erővel az alacsony ember nem ember...De ez már más tészta.Nagyon nagy élmény volt és örülök,hogy nem hagytam ki.

   A kiállításon és a kutyanézegetésen kívül komoly verseny folyt a szalagok mögött.CACIB volt.Asszem...Sajnos nem értek hozzá,hogy ez mit is takar,de az biztos,hogy rangos esemény.Az összes kutya szépen körbe.-körbe szaladgálva,vagy éppen fegyelmezetten állva és várva bizonyította a gazdi kitartó munkáját.Ugyanis ez sosem az állatról szól... De nem is baj.Uszkárok kicsinosítva pom-ponos séróval.Bobtail feltupírozva mint egy túlméretezett hógolyó,kis foxi megnyírva és behintőporozva,mint egy öregapó és gyönyörű fekete kutyák kifényesítve,hogy megvakulsz ha rásüt a fény.

Láttunk egy öreg bácsit,aki egy nem túl szépen lenyírt,de nagyon okos és szép foxival volt.Nem a külsőségekre adott,hanem a kutya tehetségére.Józsi bácsi volt,azt hiszem.Neki szurkoltam,de azt hiszem csak egy oklevelet kapott egy kék szalaggal az oldalán.Nem tudom mit jelentenek ezek a jelzések... 

   Mikor már százötvenhatszor jártuk végig a terepet hazajöttünk.De sosem felejtem el,és amikor csak lesz és tehetem,ellátogatok majd az ilyen rendezvényekre.

(Mikor álltunk és éppen egy kutyában gyögyörködtem,majd a hangosbemondóból hallottuk,hogy a biztonsági őrök menjenek a kapuhoz és senkit ne engedjenek ki,kicsit megrémültünk.Kiderült hogy valaki megsérült,a nyaki ütőerét elvágták,késsel...Pletykákat félfüllel is hall az ember.Először azt hallottuk,hogy egy kutya harapta el egy ember nyakát (ami kissé megrémített),aztán azt,hogy két ember egymásnak esett és az egyik a másikat nyakon szúrta,aztán mikor a rendőrség és a mentők elmentek azt hallottuk,hogy magát szúrta nyakon valaki....Mint kiderült kér rivális gazdi volt az eset résztvevője.Az egyik beütött a másik kocsijának ablakán,az pedig egy késsel kiszúrt és pont a másik ütőerét...Majd a legközelebbi pályán tartózkodó bíró fogta el az ütőerét a férfinak...Szép kis nap.)

Kucsera Gábor hátterek

Néhány napja ismét rátaláltam azokra a fotósorozatokra,amikre egyszer régebben már rátaláltam,de reagálni most is ugyanúgy reagáltam... :D Szóval ezekből a képekből összedobtam egy pár hátteret,mert eddig nem nagyon találkoztam róla készültekkel.Hátha valakinek megtetszik egyik-másik :)

Képekre katt a nagy méretért.

Egészségetekre!

magány.

Van egy Márquez idézet,talán valami olyasmi,hogy akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya ha ott van melletted és tudod,hogy sosem lehet a tied.

Ez sokféleképpen ki lehet forgatni,legalábbis nekem kapásból két way jutott eszembe.Akkor a legelviselhetetlenebb a magány ha körülötted annyi ember van,mégis egyedül vagy.Ez szerintem gyakori a mai világban,amikor vaalami hiányzik az ember életéből és üres lesz.Megmondom őszintén nem vágyom egy elkötelezettségekkel járó kapcsolatra,de az a tudat,hogy lenne mellettem valaki nagyon jó lenne...Egyre jobban érzem,hogy ideje lenne találni valakit.De én nem teperek egyenlőre :D Majd haa felkerülünk Pestre minden máss lesz.Senkinek nem kell beszámolni arról,hogy kivel,mikor,hová és miért megyek.Könnyebb lesz.

Valahogy nincs is kedvem erről írni :D

Hülyeség

hirtelen jött ihlet.

Először is kezdeném a hét,mit hét...a hónap hírével! Kitört a tavaszi szünet! Végre (talán utoljára) nálunk is. El sem hittem,hogy egyszer idáig is eljutunk...bár,hogy őszinte legyen annyira mégsem örülök.Ugyanis a visszaszámláló óra igencsak csipog ahogy fogynak a napok. Egy hónap múlva ilyenkor már elballagtam az iskolából.Már nem köt semmi oda az emlékeken kívül és várhatom,hogy jöjjön a hirtelen halál egy magyar írásbeli személyében.Aztán újra meghalok egy matek írásbelitől és mire onnan is sikerül felkelnem jöhet a töri.Aztán pihenésképp az angol...Basszus...Az angolt elfelejtettem hazahozni...Na nem baj,majd csinálom neten...Szóval jah...Ennyi.Egy törékeny hónap.És annyi minden lesz benne.Bolondballagás,szerenád...A tablónk még meg sincs tervezve...Istenem,erről álmodoztam mióta elkezdtem iskolába járni és most legszívesebben előlről kezdeném az egészet...na jó azért nem,de az érettségit mindenképp kihagynám.Mondogatom,hogy képes vagyok rá és hogy mindenki megcsinálja,mert megcsinálták.De egy ilyen siralmas matek próbaérettségi után mi fenét várok??Meg kell lenni a 40%-nak különben elbúcsúzhatok az andragógiától!!!!! Huhh...oké,nyugodalmat :D

Mindenkinek szép húsvétot!