Van egy Márquez idézet,talán valami olyasmi,hogy akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya ha ott van melletted és tudod,hogy sosem lehet a tied.
Ez sokféleképpen ki lehet forgatni,legalábbis nekem kapásból két way jutott eszembe.Akkor a legelviselhetetlenebb a magány ha körülötted annyi ember van,mégis egyedül vagy.Ez szerintem gyakori a mai világban,amikor vaalami hiányzik az ember életéből és üres lesz.Megmondom őszintén nem vágyom egy elkötelezettségekkel járó kapcsolatra,de az a tudat,hogy lenne mellettem valaki nagyon jó lenne...Egyre jobban érzem,hogy ideje lenne találni valakit.De én nem teperek egyenlőre :D Majd haa felkerülünk Pestre minden máss lesz.Senkinek nem kell beszámolni arról,hogy kivel,mikor,hová és miért megyek.Könnyebb lesz.
Valahogy nincs is kedvem erről írni :D
Hülyeség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése