Anya ma reggel 6-kor kelt. Kicsit felkeltem én is, úgy félálomban lehettem, de szerencsére visszaaludtam, pedig ilyen nagy események előtt hamar kipattanok az ágyból izgalmamban. Fáradt voltam. De mikor megszólalt a telefonom az idegesítő hangján, rögtön felkeltem. És tudtam, hogy 3 óra múlva már nem leszek az iskola diákja. Lassan, szép komótosan elkészültünk és negyed9 körül el is indultunk anyával, gyalog a suliba. Mikor odakanyarodtunk láttam P.Zsuzsit az apukájával az iskola felé jönni. Örültem, hogy nem voltam egyedül. Mikor beléptünk ott álltak, majd Viki és az anyukája is jött. Így már hárman voltunk, aztán felmentünk a teremhez, ahol rácsodálkoztam a gyönyörű táblára, francia kártya mintákkal.. :) A tavaly emlékére :) Nagyon kedves tőlük, majd meg is köszönöm nekik, jól esett :)
Fényképezkedtünk jó sokat, Zsuzsi apukája, Pesti, Gréta tesója is fényképezett, aztán megérkezett Levi és természetesen ő is, majd Betti apukája is. És csak álltunk négyen mint a sztárok valami filmbemutatón... A vakuk csak úgy csillogtak innen-onnan, nem is tudtam merre nézzek. Mindenhová egy kicsit. Majd egy nagy csoportkép és becsengettek. Az utolsó becsengőnk volt. Búcsúzkodó, megható szavak helyett ofő az érettségiről adott tanácsokat, és ez jól is tette. Nem az a fajta ember aki sokat érzelgősködik, őszinte és kemény, de meghatódni nem akart. Biztos vagyok benne, hogy elérzékenyült volna, és ezért terelte inkább az érettségire a témát. Majd kicsengettek, de ő csak bezsélt még, már vártak ránk nagyon. :D Aztán elindultunk. Lebattyogtunk kíváncsi tekintetek és villanó vakuk között. Át az udvaron, be az aulába. Egyszer érzékenyültem el igazán (ami meglepett) , mikor Julcsi és Dalma a Köszönömöt énekelték. Ez azért visszahozta az utolsó hetet,de próbáltam elnyomni magamban, nem akartam sírni. Aztán elénekeltük a jól betanult dalunkat és elvonultunk a kápolnába. Majd onnan hosszú és lassú menettel át a Minorba. Megláttam mamát és Katinkát, jól esett, hogy eljöttek. :) Aztán bent megláttam Gyuszit és Bencét is.Beültünk a helyünkre, végig hallgattuk utolsó miséink egyikét az iskolai kereteket belül. Aztán Máté mondott a suli nevében egy köszöntőt, majd István egy búcsúzót. Igazából nagyon tetszett, kreatív volt, de csak az ő osztályának és /ról szólt. Valahogy nem érintett meg.
A mise végén kivonultunk és szépen leszakadtunk egymástól. Mindenki ment a családhoz. Fura volt látni :) Apa odahívott magukhoz.... Ideadta a pénzt és elhúztak, fel tudtam volna robbanni. De nem akartam, hiszen ez az én napom. Nem ronthatja el még ő sem... Rajta kívül mindeni ofeljött, akit meghívtam, és ez nagyon jól esett ! És az, hogy az apám nem jött,csak őt minősíti. Ezennel én befejeztem vele.
Feljöttünk. Ettünk. Ittunk. Beszélgettünk. Elment szépen mindenki, anya elment Ági nénihez adni kóstolót ,hiszen ő segített nekünk, de nem evett semmit. :) Most pedig itt ülök, holnapután érettségizek. Igaz, hogy magyarból, de lehet, hogy elő kellene vettem Rick Pitino könyvét, mert csak keddig tartott ki az energia amit adott a kitartásról és a kemény munka gyümölcséről Itt ülök ugyanis, és írok, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, hogy 2 nap múlva elkezdődik az életemet meghatározó lépések egyik legfontosabbja. Neki is látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése