Mindig tragédia a halál.Bárkinek a halála.Legyen az jó barát,vagy ellenség.Egy felfoghatatlan és megfoghatatlan gonosztevő,aki elragadja,elviszi az embereket.Megmagyarázhatatlan.Bár nincs mit magyarázni rajta.Érthetetlen,de nincs is mit érteni benne.Megtörténik,összeroppant és az újnak ad teret.
Osztálytársam és barátnőm apukáját temettük ma.Sok mindenen elgondolkodtam közben..Csúnyán mondva "sok mindenre jó egy ilyen alkalom".Folyton nyavalygunk,hogy nekünk mennyire rossz.Siránkozunk úgy,hogy van fedél a fejünk felett,van mit ennünk és van ki átöleljen ha szükség van rá.Persze az ember az örök elégedetlen.
Ez a lány az utolsó szülőjét is elvesztette.És mi,az osztály egy része az egész osztály képviseletében voltunk ott.Nem azért mert így illik...Szerintem mindannyiónkat az vezérelt,hogy ott legyünk vele ezekben a nehéz pillanatokban.Persze ilyenkor a család az első,de 8 éve mindennap találkozunk és jó viszonyban vagyunk,aki eljött kötelességének érezte,hogy jelenlétével támogassa a gyászoló osztálytársat.
Erős lány.Sok mindenen ment keresztül,de erős.Szinte hihetetlenül.
Jó szorosan megölelgettem,valahogy nekem is szükségem volta rá.Tudni azt,hogy Ő van-e odabent és nem történt valami a lelkével.De maradt :) És várjuk vissza az iskolába,hogy megkönnyíthessük a mindennapjait.Hogy felvidítsuk ha szomorú,vagy együtt sírhassunk ha kell :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése