Hová lett a boldog gyermekkor?

"Tudat alatt mindnyájukban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk."

Emlékszem,mikor én voltam kisiskolás olyan gondtalan volt minden.Nem bántottuk egymást,persze csúfolódtunk és össze is kaptunk néha,de visszagondolva enélkül nem lett volna teljes a világ akkor sem.

Alsós koromról nem sok maradt meg.De ennek kicsit örülök is,mert ami megmaradt az rossz,de nem olyan mennyiségű,hogy elnyomjon 4 hosszú évet.Tehát összességében boldog voltam.Azok voltunk.

Aztán azt hiszem negyedikes lehettem,amikor ki lettek tiltva a szülők a mi épületünkből.Aztán hallottam,hogy azért,mert egy szülő megvert egy tanárt.Sejthetjük,hogy milyen származású szülő lehetett...Mikor ezt hallottam nagyon ledöbbentem,de igazából fel sem fogtam.Aztán jött egy hosszú csend és elkerültem egy gimnáziumba.Folyamatosan vissza hallottam,hogy az általános maradt volt osztálytársaim sorra elzülltek.Kicsit büszke voltam magamra,hiszen ki tudja mi lett volna ha maradok,egy fejlődő gyereket sodor az ár és nagyon fontos milyen társaságba kerül ezekben a fontos években.Soha nem gondoltam az osztálytársaimra,mint ellenségekre,pedig mindkét évfolyambeli osztályban erős utálkozások mennek.Mi egy család vagyunk.Bárki bármit mond.

Most pedig azzal van tele a híradó,hogy a gyerekek röhögve veszik fel kamerával,ahogy a társaik félholtra verik egymást...Minek a hiányát bizonyíthatja ez?Vajon 100%-ban a szülő a felelős?Vagy ha nem ők,akkor ki?Erre rengeteg választ lehetne kreálni.Nekem is van egy verzióm,ami lehet,hogy nem a leghelytállóbb,de mindenképpen megfontolandó.

Én egy olyan családban nőttem fel,ami elég vegyes mindenféle hatást egybevetve.Mindenféle személyiség előfordul és nem félnek kinyilvánítani azt.Tehát nem steril a környezet,nincs elfojtva semmilyen vélemény vagy ellenvetés,esetleg nemtetszés.Nem egészséges a teljesen steril család.A gyerek nem tapasztal semmi szélsőséget amíg kicsi,csak az erőszakos filmeket látja,vagy éppen ezeket olvassa ha az internetet böngészi. (megjegyzem túl korán) Egy befolyásolható kamasz a kedvenc akcióhősére akar hasonlítani és amikor idősebb lesz,ez a közvetlen szándék megszűnik,viszont a tudatalattiban megmarad az erőszakra való hajlam,amit ő maga fejlesztett ki szépen lassan.Lányok esetében a példakép színésznőcskék és énekesnőcskék.Vegyük példának Miley Cyrust.17 évesen teljes fogműtét és helyreállítás + ajakfeltöltés.Az interneten teszi közzé,hogy az éjjel nem aludt otthon.Vagy Taylor Momsem..még rosszabb..16 évesen mellműtét és már most úgy néz ki,mint egy anorexiás modell,aki mellesleg akár még drogozhat is.Ezt látják és ezt fogják menőnek találni.Ők is kipingálják az arcukat fekete körsatírral és elmennek bulizni,ahol 15 éves létükre 4,30 év körüli pasas ujjazza meg őket jobb esetben is,majd mindezt elújságolják a barátnőnek akinek ez nem jött össze és akkor lesz ÖRIHARI.Szélsőséges példák,de ez van.Sajnos a '94 után született generáció tele lesz ribancokkal és erőszakos fiúkkal.Én még hupikék törpikéken nőttem fel.Nem Hihetetlen családon és Kim Possible-ön.... 

Egy biztos,én mindent megteszek majd,hogy a gyerekem minden rosszat ki tudjon védeni,ami fenyegetheti.Ugyanis nem azt mondjuk a gyereknek hogy NEM FÜVEZEL,MERT KIRAKLAK,MINT MACSKÁT SZARNI hanem kicsim kérlek ne tedd,ha bármi baj van,valami nyomja a szívedet bátran fordulj hozzám..

És itt jön a szülő felelőssége.A mai világban dolgozni,robotolni kell,hogy el tudja tartani az ember a családját tisztességes úton..És nincs idő még otthon se a gyerekre.Ezért veszünk nintendót neki,hadd lövöldözzön.....