Régen írtam már személyes dolgokat, de most megragadom az alkalmat. Kicsit összeszorult a gyomrom, jó és rossz érzések kavarogtak bennem, amikor megláttam egy ismerősöm, barátnőm fényképét, ami a keszthelyi Balaton parton készült.
Fura, most döbbentem rá, hogy egy kicsit ragaszkodom ehhez a helyhez, mármint Keszthelyhez. Csupa fura és rossz élménnyel kezdődött, ezért kicsit keserű szájízzel, de boldogan gondolok vissza erre a helyre.
A történet a következő.
2011 nyarán a barátom bátyjáék nyitottak egy romkocsmát Keszthelyen. Nem sok van, így aki ismeri kitalálja, aki nem ismeri a helyet, sajnos már nem is fogja, mert bezárt, és új hely nyílt a helyén. Durva egy hónapot töltöttünk akkor külön, nem találkozunk sokat. 2-3 napokat, másfél hónapot töltött ott. Ekkor kezdődött minden. Mikor lehetőség nyílt rá leutaztam hozzá, megismerkedtem az ottaniakkal, de igazából nagy ismeretség nem alakult ki, ugyanis, akivel tartottam volna a kapcsolatot, kiderült, hogy (bár szolid hölgyemény vagyok, ez pedig az internet, de kénytelen vagyok így fogalmazni..) egy oltári nagy kurva, és rámászott az én barátomra is....na igen. Nem is ez a lényeg, hanem , hogy elindult a dominó. Hónapok teltek el, és nem tettük be a lábunkat a városba, aztán október-november környékén (a frász se tudja már) elkezdtünk lejárkálni hétvégékre. Egy kis buli, egy kis haverkodás, állati jó hangulat. Minden hónapban legalább egy hétvégét ott töltöttünk, míg nem a főnökékkel is sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, hogy megkértek (és szívesen tettem) , hogy segítsek be, ha van kedvem. Volt, mert ott laktunk, gyakran ingyen fogyasztottunk stb..
Addig-meddig ment ez, míg lefixáltuk, hogy ott fogunk dolgozni a nyáron.
Június elsejével el is indult a lavina. Sajnos nem sok időt tölthettünk ott, mert bizonyos hatósági okok miatt bezárni kényszerültek a tulajdonosok. Akkorra már nem volt rózsás a helyzet több tekintetben, de találtunk egy másik melót. A Balaton partján egy büfében dolgoztunk...az egyik legforgalmasabban. 2 hónap iszonyat gályázás. De megérte! Nem ám pénzügyileg..úgy nem. De minden más tekintetben. Rengeteg új embert ismertünk meg, sok új élménnyel gazdagodtunk, főleg jókkal.
És ami a legfontosabb : a balatoni bulik felejthetetlenek. Az érzés, amikor az esti 26 fokban szabadtéren egy komplett part áll a rendelkezésedre, lépten-nyomon szórakozóhely, fiatalok, zene, jó társaság, hajnalig bulizás.
Nappal pedig napozás, fürdés.
Igaz, a Balaton nem a Karib-tenger, de társaság nélkül az is csak egy szép hely marad. Mindent az emlékek szépítenek meg. Amikor minden egyes négyzetméterről van valami , amitől mosolyognod kell, de az se baj, ha sírnod. Érzelmek kössenek oda. Nem élnék ott soha, de ha tehetném minden nyaramat ott tölteném! Azokkal , akikkel eddig is!
vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése