Hát... ismét eltelt egy hét. És egy újabb már el is kezdődött. Eseménydús volt, nem mondom. Lehet, hogy csak az eleje lesz ilyen? Nem hinném, hogy unalmas lenne a főiskolai élet. Egyelőre nem is az.
A sok ismerős és barát, a sok haver új ismeretség mind-mind olyan lehetőség ami annyira új és annyira élvezem, hogy el sem tudom mondani. Ha csak annyi valakivel a kapcsolat, hogy egy "helló"-t ellövünk ha összefutunk a folyosón már az is jó. A sima "helló"-sokkal együtt jó sok ismerősöm lett. És büszke vagyok magamra, mert önmagam tudok lenni már most, már az elejétől.
Reggelente nekem kell a legkorábban kelni, mivel én vagyok egy órányira a sulitól. Ma (hétfőn) például 3/4 6kor kellett kelnem, de már 07:08ra a Keletinél voltam. Van, amikor több, mint fél óra az út a 20assal. Abszolút kiszámíthatatlan. Kicsit megvisel a dolog, mert otthon nem kellett ilyen korán kelnem szinte soha. De Szidivel mindig találkozunk az óra kezdete előtt fél órával a Móriczon. Megreggelizünk, ő elszív egy cigit, találkozunk a többiekkel és bevonulunk órára. Így jók a reggelek. Az sem igazán rossz, hogy fiútöbbség van. Nem tudom pontosan mennyien vannak, de szerintem többen, mint egy átlagos közösségben. Persze nem vagyok az összessel jóban, de a lényeggel, a maggal, a haverokkal igen. Sosem szerettem nagyképűsködni ezzel, de az is biztos, hogy még sosem jegyeztem meg ezt. De olyan fura, hogyha egy fiúval kezdek jóban lenni, akkor az egy idővel mássá alakul át. Nem feltétlenül szerelemmé, vagy ilyesmi, de mindenképpen valami extrás dologgá. Ezt észrevettem sokukon. Pedig nem vagyok éppen aki ezt figyeli, de ma Zoli is elszólta magát, hogy sok hódolóm van... Igen?? Hol vannak??
Ja igen. És a legjobb és egyik legerősebb elvem van megdőlőben. Az, hogy fiú és lány között nem lehet barátság. Ez szerintem a gimiben alakult ki, mert nem sok új ismerőssel érintkeztem, aki barát lehetett volna. Itt viszont most van egy aki nagyon haver-szagú, Zoli. És tök jó :) Csini srác (egyesek szerint a csinos szót fiúra nem használjuk. Ez szerintem baromság. Vannak csinos fiúk.), helyes is, és tök jól elvagyunk. De majd meglátjuk :D
A hétvégén otthon voltam. Lehet, hogy valami a házban van, vagy a lakás negatív,de sosem stimmel teljesen a dolog, ha ott vagyok. Össze is vesztünk anyával, amit nem akartam, meg mindig utálom ezt. Főleg így, hogy már "nem is lakom otthon". Sajnálom, ha megbántom, de nem direkt van és szerintem ő se direkt bánt meg. Az elválás megint nehézkes volt. Itt pedig a mai nappal újra elkezdődött egy hét.
Bár nem túl fényesen.
Mint kiderült, drága rózsaszín ködös hősszerelmesünk egy elég gyerekes tettre szánta el magát tegnap este. Ezzel pedig hatalmasat süllyedt a szememben. Felvette Szidit msn-re és kifaggatta, hogy én mit gondolok róla, miket mondok. Nem tudja miért nem reagálok és meddig váratom még... Álljon meg a nászmenet! Egy fiúnak igazán le kellene venni, ha egy lány nem reagál a hősszerelmes utalgatásaira >ÚGY< vissza, akkor valami nagyon nem stimmel. Szeretem őt, különleges embernek tartom, és a kapcsolatunk is különleges, mert újat adott, hogy van ilyen lány is a Földön, mint én... mert eddig nem nagyon találkozott olyannal,aki jót nevet Babi nénin, aki tud bolond lenni, de lehet vele nagyon komolyan is beszélni. Tudom, mert többször a tudtomra adta a dolgot, és én is észrevettem, hogy ez valami más. Elmentünk moziba, randiztunk, de nekem valami hiányzott. Ezt következő alkalommal meg is beszéltük, ő mégis azt várja, hogy az ölébe ugrok. Ezzel mind nem lenne semmi probléma, ha nem tette volna azt amit múlt este tett. Így már ő sem olyan nekem, mint aki volt.
Hát. Egyelőre ennyi. :)
