Nem írtam egy csomó ideje... Igazából valami miatt kivettem a blogot fentről és elfeledkeztem róla. Hiba. Tudom. De most mesélek egy kicsit.
Először is Velencéről. Ugyanis ott voltunk az osztállyal nyaralni 4 napig. Kedden mentünk és szombaton jöttünk. A kedd reggel elég húzós volt ugyanis kedves osztálytársunk aki mondta, hogy jön nem jött. Telója ki volt kapcsolva, abszolút elérhetetlen volt. Persze ez így minden számításomat felborította. A másik az volt, hogy Lolly is jött volna,de inkább lebeszélte róla Betti, mert nem fogadták kitörő örömmel a dolgot.
Elindultunk a vonattal. Zötykölődtünk Füzesabonyig, majd ott átszálltunk (természetesen hajszál híján lekéstük a csatlakozást) majd Pestig meg se álltunk. Ott a Keletinél le a metróhoz, ahol a szakaszjeggyel és vonaljeggyel némi incindensünk volt, de megoldottuk és ennek hála a KFC-ben ebédeltünk, a fiúk pedig szokás szerint kocsmáztak egyet.
A Déliben késett kicsit a vonat, de megvolt. Mikor már kemény 1 órája utaztunk kivert a víz, hogy rossz vonatra szálltunk. Ezt így Kápolnásnyéken. A köv. állomás volt Velence.
Leszálltunk. Elhűltünk a nagy semmin és elfoglaltuk a szállást, ami egész jó volt. Sőt. Nem sokkal később Tanár úr mondta, hogy menjünk Székesfehérvárra bevásárolni. Persze kaját nem vettünk... Arra senki nem gondolt, mindenki az esti bulira hangolt. Az első bulinkra. Hát igen jól sikerült. A vége egy (fél)meztelen fürdőzés lett a tóban. Szabó (aki nem fürdött) megpróbálta a ruhákat ellopni,de végül letette, össze-vissza... Miközben mi kerestük egy fószer fejlámpával kukkolta a seggünket és a fiúk úgy mentek oda hozzá, hogy nem kéne ( drágaszágaim *.*).
A második nap nehezen indult. Ahogy letettem a fejem este, úgy aludtam el,de a reggeli miatt korán kellett kelni. Ugyanis 8tól 10ig van reggeli.
Jött a nagy megdöbbenés, hogy 550 Ft-ért e2 db zsemlét, egy kis kocka vajat és dzsemet kapunk. De persze megettük. Már nem emlékszem milyen érdekesség történt a nap folyamán,de valószínűleg fürödtünk és napoztunk. A fürdés (főleg tóban) a kedvencem. Szerintem valami vízi élőlény lehettem előző életemben :)
Az este nagyon különleges volt. Maradjunk annyiban, hogy extra megható, bensőséges és sírós volt. Ez pedig mindenkire kiterjedt. Olyan kapcsot kötött közénk, olyan fonalat kötött körénk, hogy ez örök. A mi titkunk.
Másnap Székesfehérvárra mentünk városnézni, kirándulni, egy kicsit kimozdulni. Döglesztő hőség volt. De jó volt végülis. Betértünk egy templomba és elimádkoztunk egy Miatyánkot, nagy körben állva, majd énekeltünk sárgakönyves énekeket és wáááh, nagyon durva volt :)
Mikor "haza"értünk első utunk a tóba vezetett, majd ismét kezdetét vette a buláj :)
Az utolsó napon voltak kisebb nagyobb kiborulások, de a csúcspont a vízibicajozás volt. Nagy élmény volt. Ugráltunk felszabadultan. Nagyon jól éreztem magam akkor is. És egy félelmemet is sikerült legyőzni :)
A másnap keserű volt. Haza kellett jönni. A vonaton el is sírtam magam Pest felé tartva. Olyan végleg lezárósnak tűnt ez a dolog. Persze csak rajtunk múlik, hogy tényleg lezárjuk-e. Holnap megyünk Ng-hez filmezni. És még megyünk Mályiba vagy Nyékre egy nagy bulájba nyárzáróként. Szóval Egy biztos. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon fognak hiányozni. Az életem részei voltak 8 hosszú éven keresztül. És sajnos nem könnyű megválni tőlünk. De nem is kell.. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése