2009. december 9., szerda

Titanic expedíció 2004

A Titanic egy olyan pont az életemben,ami valahogy mindig érdekel,bármilyen körülmények között,bárhol és bármikor.Bármilyen cikket,könyvet,interjút bármikor szívesen olvasok,nézek róla.Nagyon kevés dolog köt le ennyire.Talán a rejtélyessége,a titokzatos,soha ki nem derülő apró részletek mocorognak a fejemben,egyszerű kíváncsiság ez,de mégis felülír bármit,mint rájöttem.Szeretek én sok mindent,de tegnap jöttem rá,hogy ez valahogy kiemelkedő.Nem szoktam hosszú cikkeket elolvasni csak úgy bármiről az újságokban és nagyon hamar megunok mindent,egy könyvnek is nagyon érdekesnek kell lennie,és titokzatosnak,élhetőnek ahhoz,hogy én végig olvassam.A hiba természetesen bennem keresendő,de valahogy ettől olyan izgalmas új kedvenceket keresni.Azt hiszem megtaláltam.
A minap az iskolai könyvtárban fellapoztam egy National Geographic újságot,ezt az újságot mindig csodálattal nézegetem,hiszem annyira sok új dolgot mond,hogy meg is lepődök,hogy "te jó ég,én ezen a Földön élek,és semmit nem tudok róla.."..szóval kezembe került egy 2004 decemberi példány amit a címoldalon található új bolygokról szóló,érdekesnek tűnő cikk miatt vettem el.Mikor belelapoztam,lapoztam,lapoztam..észre vettem azt a híres képet az elsüllyedt hajóról,ami a hajóorrot ábrázolja,rozsdaette formájában az óceán legmélyén.
Tudtam,hogy célba értem és kíváncsian kezdtem olvasni Robert D. Ballard írását.Ő egy azok közül,akik az első,1987-es expedíción részt vettek,és feltárták az addig teljesen ismeretlen kincset.A cikket pedig a roncsok védelmében írta.
Mint megtudtam,két táborra oszlik a Titanic kutatók csoportja.Az egyik azt állítja,hogy mindent ott kell hagyni lent,ahogy volt,hiszen minden egyéb kegyeletsértés,és az emlékeket gyalázza.Azt szeretnék,hogy semmit ne hozzanak fel kutatók a továbbiakban onnan,lentről.A másik tábor épp az ellenkezőjét vallja.Azt,hogy mindent,ami mozdítható fel kell hozni,hiszen ha ezt nem teszik meg,a sok emlék,érték az enyészeté lesz.Ez egy elég nehéz kérdés,nem is igazán tudom,hogy melyikkel értsek egyet,hiszem egy kicsit mindkét féllel lepaktálnék.Szerintem ami oda le került,az okkal került oda,és a legenda nem lenne többé legenda,ha mindent felhoznának a sötét,mély,titokzatos óceán mélyéről.De viszont a mániákus oldalam is megszólal bennem,aki azt mondja "Akarom látni!! " ,hiszen egy olyan világ süllyedt oda le,ami egyébként teljesen természetes,hiszen korabeli ruhákat,illatokat bárhol találunk,akár az interneten is,sőt a családunk birtokában is lehetnek ilyen kincsek.Az emberek számára mégis vonzóbb,hogy mindez milyen mélyről jött,és hány évet élt túl 4 kilométernyi sós víz alatt...Ahogyan engem is.Hiszen kíváncsi vagyok,főleg ha erről van szó.
A cikkben az író leírja,hogy 2004-es merülése során mennyi változást fedezett fel,ahhoz képest,amilyen a hajó a 87-es kutatáskor volt.Megrongálták,és nem csak az idő és a víz,a rozsa, és a baktériumok..Az ember.Hiszen minden ami mozdítható,elvihető,és pénzzé váltható az kell,de ám bármi áron.
Megemlíti a cikkben,hogy egy sörgyár versenyt írt ki arra,hogy ki tud több sörösüveget felhozni a mélyből.Egy pár pedig tengeralattjáróval merült alá,hogy egybekeljenek...az ember hülyeség határtalan és végtelen űr.
Az újságban van egy nagyon szemléletes kép a roncsról,teljes egészében felülnézetből,2004-es áűllapotában és 1987-es állapotában.Elég nagy képek,főleg a 2004-es ,így apró részletek is kivehetők rajta.Pl 3 barnás folt,ami 3 tengeralattjáró helyét mutatja,és azzal,hogy azok a vízi szörnyek a hajóra ültek,újabb pusztító folyamatot indítottak el a hajón.A rozsda lassan szétmarja az egészet,mégis találtak még rajta egy teljes rekesznyi bontatlan pezsgőt.Kicsit ironikus.
De ezen kívül ruhák,cipők,porcelánok,ezüst,ékszerek,étkészletek és egyéb feltáratlan dolgokat láthtunk odalent,ahová egyenlőre csak Hercules,az irányítható robot juthat el,akinek ezeket a nagyon igazi,nagyon közeli,és nagyon szívszorító képeket köszönhetjük.










Miközben a képeket áttanulmányozom gyakran eszembe jut a híres Titanic-dallam.Eszembe jut,hogy miket élhettek át az emberek,milyen lehetett egy harmadosztályú utasnak 3 gyerekkel tudni azt,hogy 1 órán belül meghalnak,és még a gyerekeit sem tudja menteni.

Eszembe jut az a hang,ami a tv képernyőn keresztül is borzalmas.A hatalmas hajó recsegése,ahogyan az óceán magába szippantja ez az elsüllyeszthetetlennek hitt monstrumot.





Sokszor gondolok arra a történetre ilyenkor,amit arról hallottam,hogy a Titanic elsüllyedése előtt egy órával kirúgták az első tisztet,és egy másikat neveztek ki helyette.A kirúgott első tiszt elfelejtette a kabinjának kulcsát odaadni az utódjának,így a távcső,ami megmenthette volna 1500 ember életét bezárt ajtók mögött maradt.
Ezen így több emberöltő távlatában már kár gondolkodni,hiszen ami történt,megtörtént és így kellett lennie.
NOAA expedíció 2004-ben.Víz alatti felvételek.

Az pedig,hogy a Tenger Királynőjéből mi marad arra az időre,amikor már túrákat szerveznek a lenti világba,egyenlőre titok.



Virág

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése